Több mint 120 hazai és külföldi résztevővel zajlott az Ápolás és életminőség című, három nyelvű nemzetközi konferencia 2017. november 10-12. között a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karának campusában, a Gyulafehérvári Caritas, a Kinaesthetics Romania és a svájci Stiftung Lebensqualität szervezésében.

A konferencia előadásai hatékony, emberséges és fenntartható ápolási és szervezési modellek bemutatását sorakoztatják fel, így felkeltve olyan szakemberek érdeklődését, akik az ápolási és gondozási folyamatokért, azok minőségének biztosításáért felelősek. Mint kiderült, a hasonló megoldások keresése minden nyugat- és kelet-európai országban szükségszerűek a szakemberek számára.

A három nap alatt a résztvevőknek 12 előadó 10 előadásán és az ezeket követő 10 műhelymunkán, kiscsoportos beszélgetésen volt lehetőségük részt venni, gyakorlatba ültetni az elhangzottakat, hozzászólni az előadások témáihoz, választ találni a felmerülő kérdésekre a szerzett tapasztalatok megosztása által.

A hazai meghívottak mellett a Svájcból, Ausztriából, valamint Olaszországból, Németországból és a Moldovai Köztársaságból érkező előadók, az ápolás és gondozás területén munkálkodó specialisták, ápolási szakértők, orvosok, és Kinaesthetics trénerek osztották meg tapasztalataikat, gondolataikat, javaslataikat. Az említett országokból érkező előadók mellett résztvettek még Magyarországról, Szerbiából, Ukrajnából, Szlovákiából és Fehéroroszországból is.

Az előadások témái az ápolás és életminőség közti kapcsolat olyan vetületeit sorakoztatták fel, mint például: a mindennapi tevékenységek jelentősége az ápolásban; az ápolás kibernetikai perspektívája; a család és intézmény közötti együttműködés formái; az ápolás és menedzsment közötti kapcsolat; a kollektív mozgáskompetencia és a munkaköri életminőség közti kapcsolat; mozgáskompetencia az akut kórházban; High tech és high touch – két világ találkozása egy neonatológiai intenzívosztályon. Szó volt az életminőségről és a várható élettartamról az onkológiai paciensek esetében, valamint a szervezetek közti további együttműködés jelentőségéről és további lehetőségeiről.

Egyetemünkön közegészségügyi szolgáltatások és politikák szak működik, amelynek elég sok köze van a konferencia témájához, az itt felvetett kérdésekhez, hiszen szakunk részben arról is szól, hogy hogyan kell megszervezni az ápolást, milyen szakmai és társadalmi háttere van, és mint ilyen egy az egybe beilleszkedik ebbe a tudományterületbe. Ezért úgy hiszem, hogy ez a konferencia a legjobb helyen a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karán van. – nyilatkozta Prof. Dr. Dávid László, rektor.

Az előadások követhetőek voltak, nem voltak problémáim a szaknyelv megértésével. Emellett egy új perspektívát ismerhettem meg, amely nem mindennapi. – mondta Molnár Erzsébet, a Sapientia EMTE hallgatója.

Mindenképp egy új lendületet, feltöltődést és egy tisztább, pozitívabb jövőképet nyertem a konferencián való részvétellel. Nekem nagyon sokat számított, hogy a csoporttal, a kollégáimmal vehettem részt az eseményen, jó kis csapatépítő is volt. – tette hozzá Keresztes Edit, a Caritas szakápolója, csapatvezető.

Szakmailag is sok újat hozott a konferencia, a konkrét bemutatott példák, tapasztalatok hasznosnak bizonyultak. Megerősítést nyertem abban, hogy jól végezzük a mindennapi tevékenységünket. Büszkeséggel töltött el, hogy ezen a színvonalas rendezvényen, mint Caritas munkatárs vehettem részt, és jól esett, hogy szükség volt a munkámra, segítségemre is. Hompoth Terézia, képzésszervező

Az egészség szervezési és adminisztratív, közigazgatási oldalait látjuk, ismerjük, ezért nagyon jó, hogy az ápolás technikai részére, a módszerekre is rálátást nyerünk. Mindenhol nagyfokú a szakosodás, a szakember ideje nagy részét a saját szűk szakterületén tölti. Azért látom jónak a konferenciát, mert széles látókört biztosít, és több területről von be szakembereket. Általános probléma a népesség elöregedése és az életminőség megőrzése időskorban is. Mi, kutatók, tudományos kutatásokat végzünk és feltárunk jelenségeket, ezeket azonban össze kell kötni a gyakorlati, ápolói munkával. Számomra ez volt a meghallgatott előadások fő tanulsága, hogy a tudomány az életminőség javításának szolgálatában kell állnia. – nyilatkozta Dr. Sántha Ágnes, adjunktus, Sapientia EMTE adjunktusa.

A konferencia célkitűzései közt szerepelt a Care Quality Network nemzetközi szakmai és együttműködési fórum létrehozása, amely a meglévő tudás és tapasztalatok értékesítése, gazdagítása, valamint az ápoltak életminőségének fejlesztésének céljából jött létre.

Célunk az volt, hogy az életminőséget megcélzó ápolás jó példáit láthatóvá tegyük és a szakmai vitáknak is teret adtunk. Ápolási modelleket, egészen konkrét ellátási modelleket mutattunk be és létrejött egy nemzetközi informális hálózat a további együttműködés érdekében, amely ezzel a kérdéskörrel tovább foglalkozik, kutatja. – összegezte Dr. Márton András, a Caritas igazgatója.

Az elmúlt hétvégén bevezető Kinaesthetics képzésen vehettek részt a Caritas Catolica nagyváradi és margittai idősgondozással, illetve betegápolással foglalkozó szakápolói, szociális munkásai annak érdekében, hogy a friss, korszerű tudással könnyebben és szakszerűbben láthassák el mindennapi feladataikat. A képzést – melynek az Egyházmegyei Laikusképző Központ adott otthont – a Gyulafehérvári Caritas szervezésében Hompóth Teréz és Gáll Gabriella tartották.

A Nagyváradi Caritas és a Gyulafehérvári Caritas immár két éve működik együtt. A partnerségi szerződés keretében a nagyváradi szakemberek is részt vehettek a gyulafehérvári és svájci karitász szervezetek „In guten händen” beteggondozói projektjében. A program keretében a váradi szakápolók turnusokban, háromhavonta jártak ki Svájcba praktizálni és tanulni. Ennek a projektnek a részeként szervezték meg az elmúlt hét folyamán szerdától péntekig tartó Kinaesthetics képzést is, melyen ezúttal a váradi és margittai karitász 16 munkatársa vett részt.

„A képzés az ember saját mozgásának megismerésén alapul. Ebből kiindulva vezet el oda, hogy valaki másokat jobban megértsen, és hatékonyabban tudjon segíteni azon, aki ápolásra szorul. A szokásostól eltérően ennek a képzésnek a során először a gyakorlatot tapasztaljuk meg és csak ez után, kerekedik ki belőle az elmélet” – nyilatkozta Hompóth Teréz.

„A kinaesthetics fogalmáról először 5 évvel ezelőtt hallottam egy szatmári konferencia műhelymunkáján, ahol a Gyulafehérvári Caritastól mutatta be valaki, egy élő példát is elhozva: egy idős hölgyet, aki fekvőbeteg volt és a kinaesthetics által épül föl. Már akkor arra gondoltunk, hogy mennyire hasznos lenne ezt a módszert a váradi idősgondozásban is meghonosítani, és nagy örömünkre szolgál, hogy most Váradon is megvalósult ez a képzés. Alkalmazott tudást szereztünk, ami tényleg gyakorlatba ültethető. Számomra a legnagyobb élmény az, hogy felismerhetem a saját testemen azokat a módszereket, amelyekkel tényleg könnyebben mozoghatok, kihasználhatom a saját teremet, hogy mennyi időbe telik egy adott mozdulat és ez által sokkal könnyebb majd a gondozottakat megérteni. Ezt követően másképp állunk hozzá a betegek mozgatásához is” – nyilatkozta Greabu Andrea, a képzés egyik résztvevője.

A bevezető képzés húsz órát vett igénybe. Mint a szervezők elmondták, a képzésnek várhatóan folytatása is lesz. Szeptemberben a Caritas ápolónőinek újabb csoportja sajátíthatja el a kinaesthetics mozgástudományt. A végcél az, hogy a karitász szakembereinek legalább 80%-a járatos legyen ebben a módszerben.

Forrás: Reggeli Újság

Az elmúlt két hónapban két képzés zajlott Marosvásárhelyen Kinaesthetics az ápolásban témakörben, a Caritas Iskola szervezésében. Ennek kapcsán a Kinaesthetics alapjairól, a képzés elméleti és gyakorlati aspektusairól, illetve egyéb felmerülő kérdésekről Nagy Annamáriával, a Korai Nevelő- és fejlesztőközpont munkatársával, 2-es fokozatú Kinaesthetics trénerrel beszélgettünk.

A Korai Nevelő- és fejlesztőközpont munkatársaként hogyan kapcsolódik mindennapi munkádhoz ez a terület és a tanult ismeretek?

Ezelőtt nyolc évvel szociális munkás státuszban kerültem a Korai nevelő csapatába, ma leginkább mozgáskompetencia fejlesztő szakemberként definiálnám magam. Ez a változás főleg annak köszönhető, hogy 2011-ben megfertőződtem a Kinaesthetics által. Elkezdtem egyre intenzívebben foglalkozni a saját mozgásommal és azt vizsgálni, hogy milyen mintáim vannak a hétköznapi mozgáscselekvések kivitelezésekor. A képzések során lehetőség adódott egy más, belső nézőpont szerint tekinteni a mozgásra, és úgymond saját tapasztalatot szerezni arra nézve, hogy mit kell tudnom ahhoz, hogy nagyobb hozzáértéssel szervezzem meg a különböző testhelyzeteket és a helyváltoztatást, mint a forgás, kúszás, mászás, járás. Ez egy sajátos ismeretszerzési lehetőség, mert a tudás elsajátítása saját tapasztalat alapján történik és nem csak egy intellektuális tanulási folyamatról van szó.

Munkám során ezeket a felismeréseimet igyekszem átadni a foglalkozásra járó anyukáknak és gyerekeknek, hogy a mozgásuk egyre színesebb legyen. Van egy kedves hasonlatom: ha ismerem a szivárvány összes színét, bármikor választhatok egy adott színt, de ha nem találkoztam velük, akkor nincs esélyem egy színekben pompázó rajzot készíteni. Hasonló folyamat zajlik a mozgásban is, ha több mozgásmintával rendelkezem, akkor egy sokszínű mozgáspalettát tudhatok a magaménak és azt az aktuális helyzethez megfelelően tudom alkalmazni.

A kisgyerek mozgáslehetőségeit a szülővel és gondozóval való kölcsönhatás határozza meg. A kisgyerek azokat a mozgásokat gyakorolja, amelyeket a szülővel, illetve gondozóval való kölcsönhatás során tapasztal meg. Ha az anya a pelenkázón fekvő gyereket folyamatosan a lapockától fogva emeli fel, akkor egy idő után ő is ezt a mozgást igyekszik gyakorolni és emelni kezdi a fejét, aminek következtében egyre feszesebb lesz a nyakizom. Ha bárki kipróbálná, milyen lehetőségei vannak akkor, ha feszes nyakaizomzattal a saját fejét jobbra-balra próbálja fordítani és akkor, ha ugyanezt a tevékenységet úgy végzi, hogy közben a lehető legjobban ellazítja a nyakizmait (figyelve az elmozdulási lehetőségeket fej és mellkas között). Valószínűleg az a tapasztalat születik, hogy feszes izommal kevesebb elmozdulási lehetőség áll rendelkezésére, mint ellazított izommal.

Egy másik lehetőség a gyermekünk ölbe vevésére, hogy féloldalra mozdítjuk, és – megadva a könyökre való támaszkodás lehetőségét – körkörös mozdulatot leírva emeljük fel. Így tapasztalhatja meg a gyerek, hogyan szervezze meg az oldalra való fordulást, később a könyökre támaszkodást és majd a félodalas felülést.

Miért döntöttél úgy, hogy Kinaesthetics-szel szeretnél foglalkozni, azt tanítani?

Az én életemben rendkívüli hozadéka volt a Kinaesthetics-nek... sokat fejlődtem szabadságban, nyitottságban, kreativitásban, hatékonyabb problémamegoldásban. Ugyanakkor gyakran küzdöttem hátfájással, mert a mindennapi tevékenységek során nagy terhelésnek tettem ki a derekamat. Amikor elvégeztem a képzést, gyakorlatilag a mozgásmintáimat ismertem meg, ezeket bővítettem, és ezáltal a cselekvési mintáim is bővültek. Hasznosnak tartom a minél színesebb és sokrétűbb cselekvési lehetőségeket és szeretném, ha vírusként terjedne a mozgásérzékelés művészete.

Mi a Kinaesthetics és milyen kérdésekre kaphat választ az, aki elvégzi a bevezető képzést?

A Kinaesthetics Francisco Varela chilei neurolóbiológus szerint az első személy tudománya, azaz megtapasztaláson alapuló tudomány. A 70-es években egy amerikai házaspár, Frank Hatch és Lenny Maietta elkezdték a kibernetika módszereivel elemezni az emberi mozgást az ún. proprioceptív érzékszerv révén. A proprioceptív érzékszerv vagy másként a kinesztetikai érzékszerv (kynesis = mozgás, aesthetics = érzékelés) a többi érzékszervvel szemben a testen belüli tájékozódást biztosítja, és ennek segítségével folyamatos információt kapunk a testrészeink egymáshoz való viszonyulásáról, izmaink megfeszüléséről és ellazulásáról. A Kinaesthetics szemlétete abból indul ki, hogy ennek a belső perspektívának a módszeres és tudatos fejlesztése következtében képesek leszünk folyamatosan gazdagítani mozgáslehetőségeinket a legkülönfélébb élethelyzetekben.

A bevezető képzés során a résztvevő a saját mozgását tanulmányozza. Gyakorlatilag a mozgás ábécéjével ismerkedik meg, a tanult szempontok segítségével képes lesz elemezni mozgásmintáit, és – ha a helyzet kívánja – változtatni tud a tevékenységek kivitelezésen úgy, hogy a cselekvés élhető legyen. Különböző szempontok szerint kerülnek vizsgálat alá a hétköznapi cselekvések, például hogyan használom a testfelépítésem a székről való felállás során.

Ki jelentkezhet a Bevezetés a Kinaestheticsbe képzésre?

Gyakorlatilag bárki jelenkezhet bevezető képzésre, aki a saját mozgásával szeretne foglakozni. Itt Marosvásárhelyen jelen pillanatig Kinaesthetics képzés az ápolás és nevelés területén zajlott. Az ápolási kontextus kérdésfelvetése, hogy hogyan történjen az ápolás, gondozás, hogy az érintett személyek egészségfejlődését elősegítsük. A Kinaesthetics a nevelésben képzésen a súlypont a gyerek és szülő, illetve a gyerek és nevelő közötti interakción van.

Hogyan zajlik egy képzés?

A képzésen a mozgás különböző szempontok szerinti elemzésével foglalkozunk, banális hétköznapi tevékenységeket végzünk, például a földön a hátról hasra való átfordulást, a földről való felülést, felállást, a székről való felállást. A tanulási ciklus elején a résztvevők elvégeznek egy tevékenységet, és megfigyelik, hogy mi az, amit érzékelni tudnak ebben a folyamatban. A tanulási tevékenységek során különbségeket tapasztalnak meg, és több megoldási lehetőséget keresnek. Attól függően, hogy ápolás vagy nevelés kontextusú a képzés, egy gyakorlati helyzetben próbálják elmélyíteni azt, amit elsajátítottak. A képzés végén ismét van egy referenciatevékenység: elvégzik ugyanazt a tevékenységet, mint a tanulási ciklus elején, és ismét megfigyelik, hogy mi az, amit érzékelnek. A kettőt összehasonlítva adódik egy különbség, amely a tanulási ciklus hozadéka. Ha esetleg más mintával tudja megszervezni a felállást, ezáltal már gazdagodott a résztvevő. Azt szoktuk mondani, hogy a Kinaestheticsben az egyedüli jó vagy rossz, hogy a több lehetőség mindig jobb, mint a kevesebb. Nem mindegy, hogy én csak egyféleképpen tudok felállni, és mindig úgy terhelem az adott izmaimat, vagy van több ötletem arra, hogy hogyan tudom a mozgásom megszervezni a felállás során. Amikor valamilyen elakadás van, például megterhelés a derekunkban, ha csupán egy bejáratott mintám van, akkor nem tudom kivitelezni a tevékenységet. De ha van több alternatívával rendelkezem a mozgás kivitelezésére, akkor a legkülönbözőbb élethelyzetekhez tudok alkalmazkodni.

Hogyan viszonyulnak az emberek a módszerhez? Ismerik, népszerű?

Itt Marosvásárhelyen most kezdődik el egy intenzívebb érdeklődés a Kinaesthetics képzések terén. Csíkszereda és Székelyudvarhely környékén sokkal ismertebb ez a szemléletmód, mert tulajdonképpen ott honosodott meg ez a személetmód Romániánia szintjén. Az első képzés 2003-ban volt megszervezve Csíkszeredában.

Van-e érdeklődés iránta, van-e piaca, és van-e lefedettsége?

Egy sima kiírásból nem derül ki, hogy miről is szól a képzés. Volt példa rá, hogy az érdeklődőknek egy órás bemutatót szerveztünk, így találkozhattak ezzel az eszközzel, szemléletmóddal és azzal, hogy miről is szól a képzés. Nagyobb érdeklődés most kezd érzékelhetővé válni, mert a bevezető képzésen résztvevők ajánlják ismerőseiknek is a részvételt.

Hogyan viszonyulnak a résztvevők a képzéshez?

Általában az az elvárás egy-egy résztvevő részéről, hogy szeretné elsajátítani a helyes mozgást vagy mozgatást. Eredményként viszont megfogalmazza, hogy sokkal többet kapott, mert elsajátított egy olyan eszközt, amivel a saját mozgásának minőségét tudja megváltoztatni.

Volt olyan résztvevő, aki arról számolt be, hogy milyen érdekes pozíciókat vett fel mosogatás közben, mert elkezdett figyelni arra, hogy többféleképpen képes megszervezni az állást, így ha az izomfeszültség növekedett, más pozíciót keresett. Volt olyan résztvevő is, aki visszajelzésében azt fogalmazta meg, hogy számára ez egy önismereti képzés volt.

Visszajelzések a Kinaesthetics az ápolásban képzés résztvevőitől:

- Magamban érzek változást. Rájöttem kézenfekvő dolgokra. Olyasmit kaptam, amit nem feltétlenül beteggondozásban, hanem bárhol fel tudok használni. Egy gondolkodási módot sajátíthattam el, amelyet általánosítva akár gyerekemnél, akár edzésen is alkalmazhatok azáltal, hogy sok mindent tudok átlátni.

- Rájöttem, mire kell figyeljek, hogy megértsem magát a mozgást, például hogy nem az erő számít, hogy minél többet tegyek én bele, hanem hogy minél kevesebb erővel minél többet érjen el az, akivel foglalkozok. Ráéreztem.

- Nekem a vége a kezdet. Én most érzem, hogy valami kezdődik, szó nincs róla, hogy most valami véget ér. Úgy érzem, hogy most már lehet valamit elkezdeni. Én mozgáskompetencia fejlesztésre számítottam, de előkerült egy önismereti oldal is. Amíg saját magammal nem tudok mit kezdeni, addig nincs, amire számítsak mástól.

(Márton Kinga Izabella)

A mozgásminták bővülése a viselkedésminták bővülésével is jár, így rugalmasabban tudunk alkalmazkodni a különböző kihívásokhoz – vélik a kinesztétika követői, művelői. Pfemeter Mária pszichológus, kinesztétika tréner, a Gyulafehérvári Caritas munkatársa szerint ez nem egy módszer, hanem szemléletmód.

Fontos, hogy ismerjük a testünk működését, fejlesszük a mozgáskompetenciánkat

A kinesztétika annak a megtapasztalás-tudományi irányzatnak a megnevezése, amely a mozgáskompetenciát mint az emberi élet központi, meghatározó alapját kutatja. „Nem technikákat tanítunk, próbáljuk az emberekben egyértelműsíteni, hogy nem a technikán van a lényeg. Attól fejlődik az embernek a mozgáskompetenciája, hogy kreatívan, minél többféleképpen tud a különböző helyzetekre reagálni, és minél inkább megtalálja azt, ami arra a helyzetre, arra a személyre a legjobban talál” – mutat rá a szakember.

Amikor a nyolcvanas években Svájcban kifejlesztették ezt a megközelítést, először az ápolás területén terjedt el. Már a kezdetektől kiemelt érdeklődéssel kutatták az érintés és mozgás révén történő interakciókat. Romániában is az ápolás területén kezdték megtanulni a trénerek használni, de más felhasználási területei is vannak: a nevelés, a kreatív tanulás, az egészség a munkahelyen, életminőség idős korban. A szakember rámutatott, az a lényege, hogy megtanuljuk a mozgásunknak, a testünknek a nyelvén beszélni. „Ez egy megtapasztaláson alapuló dolog. Amíg nincs valakinek valamilyen sérülése, addig a mozgását magától értetődőnek veszi. Akkor kezd el foglalkozni, hogy mit és hogy lehetne, amikor valami akadály gördül az életébe. Ha viszont ismerjük ezeket a gyakorlatokat, a különböző nehéz helyzetekhez sokkal rugalmasabban, kompetensebben tudunk hozzáállni.”

Ha ismerjük a kinesztétika szempontjait, a testünk felépítését, struktúráját, a mozgás működési alapelveit, akkor ezt a mintát közvetítjük a gyerekünk felé is. „A nevelés – főleg kicsi korban – egy testi kontaktussal járó tevékenység: öltöztetés, mosdatás, szoptatás stb. Tehát mindig egy olyan közös mozgás, ahol folyamatosan alkalmazkodik a szülő és a gyerek, és egymástól is tanulnak. Egy gyerek úgy sajátítja el a mozgással kapcsolatos képességeit, készségeit, hogy azokat a szülőtől, nevelőjétől tapasztalja meg. Ezért fontos az, hogy a szülő ismerje a saját mozgását, mert sokkal reflektáltabban tud ezekben a helyzetekben benne lenni. Tudatosan tudja alakítani, sokszínűbben tudja változtatni, és az adott gyerek is annál többféle módot tapasztal meg, és annál többféle módon tudja ezeket a különböző helyzetekben felhasználni.” Az idős emberek az aktív életmódjukat tudják megőrizni a kinesztétika segítségével, vagy visszatanulhatnak bizonyos mozgásformákat. Olyan szempontból lehet hasznos, ha egy idős személy elesik, akkor nem akar majd egy mozdulattal felállni a földről, hanem be tud építeni köztes pozíciókat, és így kevesebb erőfeszítéssel, akár egyedül is fel tud állni.

„Maga a Caritas 2003-ban találkozott ezzel először, és aktívan 2006 óta képzi a kollégáit. Tavaly volt tízéves jubileuma annak, hogy ezzel intenzíven elkezdtünk foglalkozni. Minőségi standarddá vált a Caritasnál az ápolás területén, az összes kolléga ebben a témában képzett. Nekünk mindenképp jó tapasztalataink vannak” – összegzett a szakember.