A mozgásminták bővülése a viselkedésminták bővülésével is jár, így rugalmasabban tudunk alkalmazkodni a különböző kihívásokhoz – vélik a kinesztétika követői, művelői. Pfemeter Mária pszichológus, kinesztétika tréner, a Gyulafehérvári Caritas munkatársa szerint ez nem egy módszer, hanem szemléletmód.

Fontos, hogy ismerjük a testünk működését, fejlesszük a mozgáskompetenciánkat

A kinesztétika annak a megtapasztalás-tudományi irányzatnak a megnevezése, amely a mozgáskompetenciát mint az emberi élet központi, meghatározó alapját kutatja. „Nem technikákat tanítunk, próbáljuk az emberekben egyértelműsíteni, hogy nem a technikán van a lényeg. Attól fejlődik az embernek a mozgáskompetenciája, hogy kreatívan, minél többféleképpen tud a különböző helyzetekre reagálni, és minél inkább megtalálja azt, ami arra a helyzetre, arra a személyre a legjobban talál” – mutat rá a szakember.

Amikor a nyolcvanas években Svájcban kifejlesztették ezt a megközelítést, először az ápolás területén terjedt el. Már a kezdetektől kiemelt érdeklődéssel kutatták az érintés és mozgás révén történő interakciókat. Romániában is az ápolás területén kezdték megtanulni a trénerek használni, de más felhasználási területei is vannak: a nevelés, a kreatív tanulás, az egészség a munkahelyen, életminőség idős korban. A szakember rámutatott, az a lényege, hogy megtanuljuk a mozgásunknak, a testünknek a nyelvén beszélni. „Ez egy megtapasztaláson alapuló dolog. Amíg nincs valakinek valamilyen sérülése, addig a mozgását magától értetődőnek veszi. Akkor kezd el foglalkozni, hogy mit és hogy lehetne, amikor valami akadály gördül az életébe. Ha viszont ismerjük ezeket a gyakorlatokat, a különböző nehéz helyzetekhez sokkal rugalmasabban, kompetensebben tudunk hozzáállni.”

Ha ismerjük a kinesztétika szempontjait, a testünk felépítését, struktúráját, a mozgás működési alapelveit, akkor ezt a mintát közvetítjük a gyerekünk felé is. „A nevelés – főleg kicsi korban – egy testi kontaktussal járó tevékenység: öltöztetés, mosdatás, szoptatás stb. Tehát mindig egy olyan közös mozgás, ahol folyamatosan alkalmazkodik a szülő és a gyerek, és egymástól is tanulnak. Egy gyerek úgy sajátítja el a mozgással kapcsolatos képességeit, készségeit, hogy azokat a szülőtől, nevelőjétől tapasztalja meg. Ezért fontos az, hogy a szülő ismerje a saját mozgását, mert sokkal reflektáltabban tud ezekben a helyzetekben benne lenni. Tudatosan tudja alakítani, sokszínűbben tudja változtatni, és az adott gyerek is annál többféle módot tapasztal meg, és annál többféle módon tudja ezeket a különböző helyzetekben felhasználni.” Az idős emberek az aktív életmódjukat tudják megőrizni a kinesztétika segítségével, vagy visszatanulhatnak bizonyos mozgásformákat. Olyan szempontból lehet hasznos, ha egy idős személy elesik, akkor nem akar majd egy mozdulattal felállni a földről, hanem be tud építeni köztes pozíciókat, és így kevesebb erőfeszítéssel, akár egyedül is fel tud állni.

„Maga a Caritas 2003-ban találkozott ezzel először, és aktívan 2006 óta képzi a kollégáit. Tavaly volt tízéves jubileuma annak, hogy ezzel intenzíven elkezdtünk foglalkozni. Minőségi standarddá vált a Caritasnál az ápolás területén, az összes kolléga ebben a témában képzett. Nekünk mindenképp jó tapasztalataink vannak” – összegzett a szakember.


http://szekelyhon.ro/aktualis/csikszek/kinesztetika-a-mozgaserzekeles-muveszete