November 26. fontos dátum volt a Kinaesthetics Romania Egyesület életében: ezen a napon zárult Csíkszeredában az az 1-es fokú trénerképzésünk, ami már a 10. csoport az Egyesület szakmai történetében. A képzés öt tantermi modulból állt, a köztes időszakokban pedig intenzív egyéni és tanulócsoportos munkával mélyítették tudásukat a résztvevők – mindenki a saját szakmai területén, a gyakorlatban kipróbálva és alkalmazva a tanteremben tanultakat, tapasztaltakat.

A képzés középpontjában a tanulási környezet tudatos alakítása, az érzékelés-észlelés finomítása, és a mozgáskompetencia fejlesztésének támogatása állt. A résztvevők nemcsak szakmailag, hanem emberileg is sokat fejlődtek ebben az intenzív és elmélyült tanulási folyamatban.

A képzés zárására a résztvevők munkatársai, vezetői is hivatalosak voltak, hogy átbeszélhessék, hogy mit hoz a munkaközösségükbe, mindennapi munkaszervezésükbe a megszerzett új kompetencia és tapasztalat, és együtt ünnepelhessék a képzés során megtett utat és az elért sikereket.

Sok szeretettel Köszöntjük a 13 új trénert a szakmai közösségünkben, és sok sikert kívánunk mindannyiuknak az elkezdett izgalmas úton!

Mozgáskompetenciafejlesztő-központtá alakult át a székelyudvarhelyi Septimia tornaterme. Alkalomról alkalomra ide érkeztek sérült gyereket nevelő szülők és gondozók, hogy új szemlélettel felvértezve gyakorlatban ültessék szándékukat: a rájuk bízottak életminőségének javítását. A kinesztetika bevezető képzésére Lőrincz Géza hívta össze a tizenhárom tagú csapatot, a zárónapra, november 22-re pedig a gyerekek, a kedvezményezettek is megérkeztek.

Géza halmozottan sérült lányát nevelő édesapaként úgy látta jónak, hogy eddig szerzett tudását ne tartsa magába. „Tizenhat évvel ezelőtt találkoztam én egy szemlélettel, és megfertőződtem a kinesztetika-vírussal. A Caritas adott lehetőséget, hogy a munkatársainak szervezett képzésen én is részt vehessek, kicsit kakukktojásként, de eléggé motiváltként. Akkor ugyanis kilenc éves volt halmozottan sérült lányom, Andi, akivel azóta együtt járjuk ezt az utat. Képzéseken vettem részt, hármas tréner lettem, és megszületett bennem az a vágy, hogy amit megtapasztaltam, azt ne tartsam meg magamnak. Sikerült pályázatot nyernünk, a Soha nem add fel Egyesület Székelyudvarhely Önkormányzatától kapott támogatást, hogy bevezető kinesztetika-képzést szervezhessünk sérült gyereket nevelő szülőknek és gondozóknak. Rendhagyó képzés ez, mert az volt a feltett szándékom, hogy ne csak tudást próbáljunk átadni, hanem tapasztalatot. Ezért a képzés zárónapján részt vettek a sérült gyerekek, fiatalok is, amit a szülők tapasztaltak, tanultak, ki is próbálhatták.”

Géza szándéka olyan erős volt, hogy nem ismert akadályt. Nem ijesztette meg az, hogy most tartja első bevezető képzését Csíki Cristina és Dezső Erika trénertársaként, nem tántorította el, hogy a résztvevők körében ott van felesége, Angyalka, és mert nagyot álmodni, amikor a képzésre behívta a sérült gyerekeket, fiatalokat is. Mindenki személyes jó ismerőse, élethelyzetéből és munkájából adódóan szoros kapcsolatban van ezekkel a családokkal. Ő a Soha ne add fel Egyesület létrehozója is. „Az egyesületünknek a fő célkitűzése az életminőség javítása, így számos olyan rendezvényt szerveztünk, amellyel testi-lelki támogatást, kapcsolódási lehetőséget nyújthattunk a sérült gyerekeket nevelő családoknak. Ez a képzés is a célkitűzésünk része.”

A célkitűzés az életminőség-javítás mellett a szülők kompetenciájának bővítése, hogy a rettegés helyét átvehesse a cselekvőképesség biztonsága. Éppen Géza felesége, Angyalka osztotta meg egyik alapfélelmét, aminek túllépésért beiratkozott a képzésre: „nekem ez életbevágó. Hétvégén legtöbbször ketten vagyunk otthon Andival, s én mindig mondom, nehogy leess a földre, mert nem tudlak felvenni. Szeretnék túllépni ezen, szeretném, ha elesés után felemelhetném, anélkül, hogy a derekam sérüljön.”

Nehogy leessen, nehogy ártsak neki, nehogy én lesérüljek… ilyen félelmeket soroltak a gondozók, akiknek közös jellemzője, hogy nem adták fel a reményt. Hiszik, hogy érdemes gyermekeikért mindig új utat keresniük, jobb segítőkké válniuk. Ezért volt különleges ez a képzés: mindenki igyekezett a maximumot magába szívni tudásból, tapasztalatból.
A diplomaosztó után a „viszontlátásra!” volt az elköszönési forma. Mert ez a csapat továbbra is találkozni akar. Van, aki azért, hogy haladó képzés résztvevője lehessen, van, aki azért, hogy férjét, feleségét is beavathassa ebbe a szemléletbe, van, aki azért, hogy a mozgásfejlesztés során, ha elakadása lesz, tudja, kiket kereshet meg kérdéseivel. Lőrincz Géza is ígéri a folytatást: „A Hargita megyei sérültek szervezeténél dolgozom, ott van egy tornatermünk és egy gyógytornászunk, aki szintén részt vett ezen a képzésen, ezt a szemléletet szeretnénk bevinni oda. Ugyanakkor a házunkat is úgy terveztem meg, hogy nagy legyen a nappali, tudjak dolgozni a lányommal, és ha valaki még hozzánk jönne, szívesen segítek. Nem szeretném elengedni ezt a közösséget, várom, hogy kezdjenek el dolgozni, a felmerülő kérdésekkel keressenek, ha nem tudok én rá megoldást, van, akitől kérdezzek. Képződjünk, fejlődjünk, fejlesszünk együtt, mert nekünk fontos, hogy legyen szalmaszál, amiben megkapaszkodhatunk, a víz színén fennmaradjunk!”
Balázs Katalin

A betegség jaj az elszenvedőnek, és baj a munkaadónak is. Főként annak tudatában, hogy megelőzhető az egészségvesztés, csökkenthető a betegszabadságok száma, javítható az életminőséggel együtt a teherbírás, a munkakedv is. Az ember bio-pszicho-szociális lény, mindhárom tényező hatással van egymásra, az egyénnek közvetlen beleszólása a biológiai tényezőkbe, a fizikai egészsége megtartásába van – ezt már pontosan tudja a Caritas szervezet, amely lehetőséget teremtett egy csapatnyi munkatársnak, hogy jelképes hozzájárulással részt vegyenek az Egészség a munkahelyen képzésen. Nem kezdő ebben a tizennégy Caritas-alkalmazott, mindegyikük haladó képzésre iratkozott be a november 11-13-ra. Ők képezték az első csapatot országos szinten, akik a Kreatív tanulás – Egészség a munkahelyen nevű kinesztetika-képzésben részt vehettek Csíksomlyón, a Jakab Antal Házban két tréner irányításával, Csíki Cristinával és Pfemeter Máriával.

A bevezető képzés után látta értelmét a mozgáskompetencia-fejlesztésnek a jogász, a pszichológus, a humánerőforrás-menedzser, a könyvelő… ugyanazt a trénert hallgatva, mindenki saját megtapasztalásából szűrte le, hogy mit tud tenni saját magáért. Ami közös mindannyiukban, hogy rájöttek: nem kell megvárni, amíg a mozgásszervi problémáik elhatalmasodnak, ha a mindennapi tevékenységük során figyelnek magukra, megérzik, hol növekszik az izomfeszültségük, és képesek célzottan variálni, esélyt adnak izmaiknak a a feszülésre-lazulásra, azaz a hosszú távú, sérülésmentes teherbírásra. Hétköznapi nyelven tán így írható le az, amiről több tapasztalatot szereztek a haladó képzés résztvevői. Ők ennél többről tudnának beszámolni, beszélnének az idő-tér-erőfeszítés összefüggéseiről, a párhuzamos és spirális mozgás különbségeiről, húzás-nyomásról, arról az érzékszervről, amely plusz jelzést ad a testről a szaglás, ízlelés, hallás, látás, tapintás mellett.

Külön nyelvezete van a kinesztetikának, mégsem egy idegennyelv-képzésen vettek részt a tizennégyek, hanem egy egyéni megtapasztaláson alapuló, közösséget teremtő háromnapos együttléten, melyből nem hiányzott a jókedv, a nevetés sem. A Csíki-Pfemeter trénerpáros olyan programot állított össze, amely a kihívások mellett sok sikerélményt és aha-érzést hozott. Biztos, mostantól sokuknak eszükbe jut autóvezetés közben, hogy nincs az a szűk hely, ahol a testhelyzet nem variálható, az irodai szék kényelmetlensége is üzenettel bír számukra, és tudják, a hullahopp-karika nem csak csípőriszálásra alkalmas.

A háromnapos együttlét lezártakor a diplomás csapattagok ígéretet tettek maguknak, hogy a tapasztaltak tudatában miként fognak figyelni testük jelzéseire, hogy a lényük „bio”-összetevője jobb életminőséget hozzon a lelki-szellemi életükbe, kapcsolataikba is.

Hogyan lehet másokkal is megosztani a képzésen szerzett ismereteket, a mozgásfejlesztés értelmét? – erről Péter Gergő pszichológust kérdeztük. A teljes csapatból az ifjú Caritas-munkatársnak van a legnagyobb „régisége” a kinesztetika terén, hisz már az elemi iskola elvégzése után találkozott a mozgáskompetencia-fejlesztés fogalmával. Édesanyja hármas fokozatú kinesztetika-tréner, édesapja pedig trénerképző képesítéssel is rendelkezik. „Az elején csak azt tudtam, szüleim képzésre járnak, reggeltől estig képződnek, s akkor nem veszik fel a telefont. Aztán, amikor hazaérnek, lefekszenek a földre, mozognak, néha minket is bevonnak. Ahogy növekedtünk testvéreimmel, egyre jobban beleláttam, mi is ez, főleg, amikor sportból adódóan izomlázunk vagy valamilyen sérülésünk volt, apu azzal kezdte a segítést, hogy gyertek le a földre. Később, amikor egy térdműtét után hosszabb időre korlátozott volt a mozgásom, apu segített, hogy rájöjjek, mit kezdhetek a sérült lábammal. Nagy segítség volt a felépülésben.”

Gergő ebbe az életvitelbe nőtt bele, de nem azért jelentkezett képzésre, mert szülei példája kötelezte erre. „Észrevettem, hogy én vagyok a legfiatalabb ebben a csapatban, lehet, azért keltette fel ez a lehetőség ilyen korán a figyelmem, mert volt már fogalmam, tapasztalatom róla. A bevezető képzés után többet akartam tudni, mert saját életemben tapasztaltam különbségeket. Leginkább vezetés közben szoktam figyelni, mikor feszülnek be az izmaim, hogyan tudok helyzetemen változtatni. A tanulási spirál is érdekes volt számomra, azt nem csak a mozgás során, hanem a hétköznapokban bárhol tudom használni. Munkatársakkal, idős, fogyatékkal élő személyekkel még nem volt merszem megosztani, amit itt tanultam, talán mostantól…”

Arra biztattuk Gergőt, hogy mondja el, miként osztaná meg felismeréseit akár a testvéreivel, akár az ő korosztályából bárkivel. „Öcsém még középiskolás, 7-8 órát ül az iskolapadban, ha odafigyel, ez a helyben ülés nem jár hosszú távon negatív következményekkel. Elmondanám neki azt is, hogy a telefonozáskor akár huszonhét kilós súlyként is terhelheti feje a gerincét, hátizmait… Bátyám sokat vezet, őt arra biztatnám, keressen alternatívákat a vezetésben, a hétköznapokban. Mert a kompetenciafejlesztés nem csak a mozgásról szól, kivetíthető az élet számos területére, mindenhol érdemes más megoldásokat találni.”

Gergővel ugrottunk egyet az időben, feltételezve, hogy trénerré válik, és fiatalok körében kell népszerűsítse a tanult-tapasztalt lehetőségeket. „Arról beszélnék nekik, hogy a sok kicsi összeadódik, ha most elkezdenek odafigyelni magukra, azt később megköszöni a testük.”
Balázs Katalin

Már második éve, hogy a Kinaesthetics Románia Egyesület trénertagságának extra lehetőséget biztosítunk, hogy a „kötelező” szakmai képzésen való részvételt teljesítse. Sőt, kétnapos együttlétre hívjuk, hiszen az együtt töltött este egyfajta túlórázás a szakmai kapcsolatépítésben. Csíki Cristina szervezőtársaként bár tudom, rég lejárt a trénertábor, mégis felidézném pár részletét. Ajánlom az alábbi sorokat azok számára, akikkel együtt táboroztunk augusztus 22-23-án Csíkszentdomokoson, hogy életben tartsuk az élményeket, és ajánlom azoknak is, akik kedvet kapnának, hogy jövőben együtt töltsünk két napot. Azon trénertársakat is szeretném buzdítani, akik szívesen válnának táborszervezővé, hiszen ezt, az egyébként szép kihívásként megélt feladatot nem szeretnénk kisajátítani.

Jakabos Adél trénertársunknak köszönhetően adatott meg a kifogástalan környezet, kényelmes szobákkal, közös térrel, tágas udvarral és finom falatokkal a csíkszentdomokosi Árpádházi Szent Margit lelkigyakorlatos házban. A tucatnyi tréner mellett szívesen látott volt az „utánpótlás”, Andrea, Lilla és Barna is.

Stabil-instabil – a kulcsszavak közül ez képezte az egyik párost, melynek mentén nem csak a csontok-izmok szemüveget tettük szemünkre, hanem a tréneri kompetenciáinkra is fókuszáltunk. Játszottunk? Így is mondhatjuk. Szakmai fórumot tartottunk? Ez is igaz az együttlétre. Tény, hogy az egyéni és páros megtapasztalások során felismerésekkel gazdagodtunk. Azt is be mertük tenni a közösbe, hogy oktatóként, csoportvezetőként ki milyen helyzettől tart, milyen kudarccal kellett szembenéznie, és milyen jó gyakorlatra tett szert cselekedve, elemezve, variálva. Értékes, őszinte, mély része volt ez az együttlétnek.

Próbáld csak ki: egy ragasztócsíkkal rögzítsd mindkét hüvelykujjadat a tenyeredhez, a maradék nyolc ujjaddal kösd meg csokorra a cipőfűződet. Minden nap elvégzed ezt a tevékenységet, csak mintád szerint kellenek hozzá a hüvelykujjak is. Ezek a „hüvelykujjak” lehetünk egymás számára trénerként, csak szándék kell hozzá, és ha társsal ötleteltek, hatványozódik a kreativitás.

Az együttlét zárásaként minden résztvevő ígéretet tett: a következő időszakban kipróbál tréneri munkájában valami újat, a meglévő, stabil tudása mellé az mostanáig instabil tapasztalatait bővíti. Volt, aki már azt is tudta, melyik trénertársával kezd közös projektbe. Hajrá!

Balázs Katalin

Budapest, Szentes, Szeged, Békés, Szegvár, Bázakerettye, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda – ezen településekről érkezők képezték azt a csapatot, amely Kreatív tanulás – Egészség a munkahelyen elnevezésű képzésen vett részt. A csíksomlyói Jakab Antal Házban augusztus 25–27-én tartott tudásgyarapítón főleg otthoni beteggondozók, szakápolók, idősotthonok ápoló és irodában dolgozó munkatársai vettek részt, de voltak olyan személyek is, akik „civilként” érkeztek, saját mozgásuk, életük minőségének jobbítását célozva meg.

A magyarországi érdeklődők verbuválását a KIFE (Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Egyesület) vállalta, Szücs Márta ügyvezető igazgató rendszeresen szervez olyan képzést, melynek Csíksomlyó a helyszíne, ide utaznak azok az érdeklődők, akik a Kinaesthetics Románia Egyesület szakembereivel szeretnének képződni. „Tőlünk az önkénteseink érkeztek erre a képzésre, a keretet az Erasmus+ mobilitási projektünk adja, célja pedig a saját egészség támogatása mozgáskompetencia-fejlesztéssel. Olyan résztvevők vannak itt Magyarországról, akiknek munkakörük a betegek, idősek támogatása, illetve akik irodai munkát végeznek, e mellett önkéntesként a KIFE Senior programjában is részt vesznek. Jó lenne az ő egészségüket megtámogatni, hogy ne legyenek károsultjai a munkájuknak vagy az önkénteskedésüknek” – fogalmazott az ügyvezető igazgató. Elmondta, hogy 2019 óta a KIFE és a Kinasthetics Románia együttműködik a képzésszervezésben akár magyarországi, akár erdélyi helyszínen. „Hűségesek vagyunk a partnerünkhöz, mert az évek során bebizonyosodott, az idősek megtámogatása során nagyon fontos a kinesztetika-szemlélet. Azt szeretnénk, hogy minél több személy részesüljön ebből a tudásból minél magasabb szinten, és rendszeresen felmerül annak igénye is, hogy saját képzőcsapatot neveljünk ki. Igény van rá, a szervezési-finanszírozási kérdésekre folyamatosan keressük a választ, a megoldást.”

Szücs Márta elmondta, bár a résztvevők fel kell vállalják a hosszú utazást is a részvétel érdekében, mégis szívesen jönnek, hiszen kiszakadnak otthonról, a székely kultúrával is ismerkedhetnek, akik pedig innen származtak, hazalátogatnak. Fontos az is, hogy a képzés során új szakmai kapcsolatok alakulnak ki.

A Pfemeter Mária és Csíki Cristina kinesztetika-trénerek által tartott Egészség a munkahely elnevezésű képzésről hamar kiderült, mindenkinek tud újat hozni az életébe. Arra a kérdésre, hogy milyen céllal érkeztek a résztvevők, olyan válaszok érkeztek, mint: határaim felismerése, tudatosság a mozgásomban, testem tudatos irányítása, lelassulni, figyelni magamra, hozzálassulni mindenkihez, ellazulás görcsös helyzetekben, barátságban együttműködni a testemmel, tudatos mozgás, mozgástartomány növelése, figyelemkoncentráció, prevenció.

Az egészség megőrzése fontos annak érdekében, hogy másokon segíthessünk, a munkahelyi sérüléseket elkerüljük. Ezek gyakorisága statisztikai adatokkal alátámasztott. Ha összeszámoljuk a betegszabadságokat, akkor ez 2024-ben Romániában 29 000 évet tesz ki, melyből 1 067 évnyi betegszabadságra hátfájás miatt volt szükség. Ebből gyököt lehetne vonni, ha a dolgozók időben felismernék azokat a helyzeteket, melyek igénybe veszik a testüket, tudnának új lehetőségeket, egészségbarát megoldásokat keresni a beteg ágya mellett vagy az irodai asztalnál.

„A mozgásérzékelés segít, hogy tiszteletteljes bánásmódot alkalmazz önmagaddal és másokkal szemben. Az oxigénmaszkot először magadnak tedd fel!” – ezt a kijelentést nem fogják elfelejteni a képzés résztvevői, hiszen megtapasztalhatták, hogy a mozgásszervi betegség nem valami, ami van, hanem ami „magától” lesz. Magától, öntől, tőled, tehát saját magunktól, és ha létrehoztuk, ellene is képesek vagyunk tenni.

A háromnapos együttlét végén a résztvevők ígéretet tettek önmaguknak, hogy nem várják meg a belerokkanást, a testük jelzéseit felismerik és célzottan módosítanak tevékenységeik során, hogy minőségibb életet, ápolást biztosíthassanak a rájuk bízottaknak, és a következő év statisztikájában kevesebb legyen a betegszabadságok száma.

A KIFE önkéntesei a 2024-1-HU01-KA122-ADU-000212280 számú Erasmus+ projekt támogatásával vettek részt a képzésen.

Balázs Katalin

Volt hajdanán egy kislány, aki azt látta, édesanyjának a munkája abból áll, hogy másokon segítsen. Többször elkísérte beteg emberek otthonába, és azt tapasztalta, édesanyja biztatására az ágyban fekvők egyre nagyobb önállóságra tesznek szert: elkezdenek enni, megfordulni az ágyban, sőt, felállni és járni is. Úgy tűnt, mintha édesanyja kezében valódi varázsvessző lenne. A kislány felnőtt, tehetségesen rajzolt és könnyen szót értett a gyerekekkel. Tanítónő lett, és úgy döntött, megismerteti tanítványaival ezt a varázslatot. Megkérte édesanyját, hogy tartson különleges órát a csíkszeredai Liviu Rebreanu iskolában. Igen ám, de még a varázsló sem mehet felkészületlenül, pláne nem üres kézzel. Az édesanya meseíráshoz látott, így született meg a Kinayi kalandjai az érzékelés világában, hozzá pedig lánya csodaszép képeket rajzolt, így formás kis mesekönyv kerekedett kettejük munkájából.

Május 9-én így érkezett Csíki Rebeka tanítónő, és édesanyja, Csíki Cristina a csíkszeredai Liviu Rebreanu iskolába, ahol Rebeka munkatársa Natea Steluța várta őket. A Step by Step másodikos gyermekei Kinayi kalandjainak részeseivé váltak, miközben az érzékszerveiken keresztül fedezték fel a világot. Sorban ragyogtak fel a szemek, amikor kiderült, hogy mekkora jelentősége van a mozgásnak. Mennyivel többet látnak a világból, ha forgatják szemgolyóikat, elfordítják a fejüket, vagy akár lépnek is párat, hogy messzebbre nézhessenek. De a mozgással minden érzékszervük hatékonyságát növelhetik, a szaglásnak jó barátja a szimatolás, a tapintás is sokatmondóbb, ha nem egypontos érintésre korlátozódik, a nyelvükre helyezett cukorka zamata pedig akkor érezhető igazán, ha vándorútra indul a szájüregben.

A diákok arról is tudomást szerezhettek, hogy eggyel több érzékszervük van, mint amennyiről eddig sejtésük volt, mert valami csoda folytán behunyt szemmel is érzik, hol van a kezük, lábuk, képesek megfeszíteni, ellazítani izmaikat, és azt is pontosan meg tudják határozni, mi feszült, mi lazult. Kinayi történetében volt egy jó tündér, akinek varázspálcája azt jelképezte, hogy mindannyiunk kezében ott a képesség: az érzékelés fejlesztése mozgással bővíti a világunkat. Cristina elárulta a titkot: nekünk, mindannyiunknak van egy varázsvesszők, mellyel érzékelhetjük az egész világot… Minél többet mozgunk, annál tágasabb lesz a mi világunk.

A varázspálcás kisiskolások nagyon szerették a kalandozást, ez abból is kiderült, hogy a foglalkozás végén mindenáron meg akarták ajándékozni Cristinát. Tanítójuktól kértek erre engedélyt, és leleményesen kitalálták, mi legyen a szuvenír. A tízóraira kapott tejet ajánlotta fel egy diák, és küldöttség adta át hálából az élményért, Kinayiért és a varázspálcaosztásért, a kísérletezgetés lehetőségért, amit otthon folytatni szeretnének.

Cristina és Rebeka újabb varázsolásra készül: szeretnék kiadni a mesekönyvet, hogy más gyerekeknek is lehetőségük legyen kalandozni az érzékelés világában, megtalálják, és sikerrel használják varázspálcájukat.

Balázs Katalin

A Kinaesthetics Romania Egyesület 2024-ben is aktív és sokrétű tevékenységet végzett Románia-szerte, valamint nemzetközi szinten is. Az év során összesen tizennyolc képzést szerveztünk, amelyeken kétszázötvenkét résztvevő vett részt. A képzések különböző helyszíneken valósultak meg: Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, valamint határon túl, Veresegyházon (Magyarország) és Chișinăuban (Moldova). A résztvevők az egészségügy, a szociális ellátás, valamint a közoktatás különböző szektoraiból érkeztek, a képzések során pedig lehetőségük nyílt a kinesztetika alapelveinek és gyakorlati alkalmazásainak mélyebb megismerésére. A visszajelzések alapján a résztvevők elköteleződtek a szemlélet további megismerése mellett, így nagy az érdeklődés a haladó szintű képzések iránt is.

Az év során tovább folytatódott a trénerképzés is, amely a Kinaesthetics szakmai utánpótlását biztosítja. Áprilisban kilenc új trénerkollégát avathattunk. A képzések során az elméleti tananyag mellett nagy hangsúlyt fektettünk a gyakorlati tapasztalatszerzésre, valamint a trénerek szerepének tudatosítására a tanulási folyamatok támogatásában. A trénerképzések nemcsak szakmai fejlődést biztosítanak, hanem közösségépítő erejük is jelentős, hiszen az új trénerek bekapcsolódása erősíti és frissíti a romániai hálózatot.

Az új trénerek képzése mellett a már tapasztaltabb trénereknek is szerveztünk továbbképzést, aminek keretén belül a képzések és műhelymunkák módszertani hátterével ismerkedhettek meg mélyrehatóbban a résztvevők.

A képzési tevékenységeken túl az év során nagy hangsúlyt fektettünk a trénerek közötti kapcsolattartásra és szakmai fejlődésük támogatására. Nyolc regionális szakmai találkozót szerveztünk, amelyek Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen zajlottak. Ezeken a találkozókon lehetőség nyílt közös gondolkodásra, aktuális szakmai kérdések megbeszélésére és a mindennapi gyakorlati tapasztalatok feldolgozására. A találkozók egyik fontos fókuszpontja volt a mozgásminőség és a tanulási folyamatok elemzése különböző helyzetekben, amelyek a trénerek munkája során új megvilágításba helyeztek egy-egy nehéz helyzetet vagy dilemmát.

Külön kiemelendő a Gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősek Otthona, ahol az év során heti rendszerességgel mozgáskompetencia-fejlesztő műhelyeket tartottak trénereink. Ezek a műhelyek a bentlakók aktív részvételével zajlottak, és lehetőséget teremtettek arra, hogy az idősek tudatosan foglalkozzanak saját mozgáslehetőségeikkel, növelve ezzel önállóságukat és életminőségüket. A foglalkozások a gondozók és trénerek szoros együttműködésében zajlottak, ezzel is példát mutatva a multidiszciplináris együttműködésre.

Az Egyesület tevékenysége 2024-ben nemcsak képzések és szakmai műhelyek formájában volt jelen, hanem számos információs és bemutató eseményen keresztül is, amelyek célzottan szóltak különböző célcsoportoknak. Összesen tíz ilyen eseményt szerveztünk időscsoportok, kórházi segédápolók, közösségi és iskolai asszisztensek számára. Ezeken az alkalmakon a résztvevők betekintést nyerhettek a kinesztetika alapgondolataiba, és személyes tapasztalatokon keresztül ismerkedhettek meg annak lehetőségeivel a saját munkaterületükön.

A szakmai események sorából kiemelkedik a nyáron megrendezett trénertalálkozó is, amelyre Gyergyóremetén került sor. A kétnapos együttlét során tíz tréner vett részt, és olyan témákat dolgoztak fel közösen, mint a mozgáslehetőségek, az egyensúly és súlyleterhelés kérdései, illetve a tanulási szakaszok elemzése. A találkozó nemcsak szakmai fejlődést szolgált, hanem erősítette a közösségi összetartozást is, amely elengedhetetlen az Egyesület jövőbeli működéséhez.

A 2024-es év egyértelműen a közösségi megerősödés, a területi bővülés és a szakmai fejlődés éve volt. A képzések és programok révén egyre több intézmény és szakember ismerkedik meg a kinesztetika szemléletével, és egyre többen érzik úgy, hogy ez a tudás hozzáad az általuk végzett gondozói, nevelői vagy támogató munkához.

Ezúton is köszönetet mondunk a Bethlen Gábor Alapnak és a Magyar Kormánynak, amely 2024-ben támogatta a Kinaesthetics Romania Egyesület működését. A támogatás lehetővé tette, hogy képzési, fejlesztési és közösségépítő tevékenységeink stabil szakmai és infrastrukturális háttérrel valósuljanak meg.

Támogatási összeg: 1.200.000 Forint
Pályázat időtartama: 2024.03.15 – 2025.06.30
Pályázati azonosító: ENP-KP-1-2024/1-001019-VAL

Piliscsabáról tért haza nemrég két kinesztetika-tréner, Márton András és Csíki Cristina. A trénerpáros harminckét személy számára tartott bevezető képzést a Nagyboldogasszony házban, melynek alapítója és fenntartója egy női szerzetesrend, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja. Az idősek otthonának munkaközösségéből a tudásgyarapításon részt vett szakápoló és szociális asszisztens, mentálhigiénés szakember és lelkigondozó, gyógytornász, szervezetfejlesztők és a fenntartó rend szerzetese is.

A Gyulafehérvári Caritas munkatársait egyre gyakrabban hívják Magyarországra kinesztetika-képzést tartani. A háttérben személyes kapcsolatok, megkeresések húzódnak, tény viszont, hogy egyre többen tudomást szereznek a lehetőségről. „Én azért örvendek ennek, mert számomra fontos, hogy ez a tudás, ez a tudomány, ami nyelvterülethez, nyelvi kultúrához is kötött, magyarul is tudjon élni és fejlődni” – fogalmazott Márton András.

Az intézmény szervezetfejlesztőjével való korábbi találkozás képezte az együttműködés kezdetét. Márton András a Gyulafehérvári Caritas idősápolási intézményeiben alkalmazott gondozási-ápolási szemléletről beszélt Bíró Szilveszter és Török Dénes szervezetfejlesztőknek és mentálhigiénés szakembereknek. Így került sor egy erdélyi, gyergyószentmiklósi látogatásra, a piliscsabai csapat az otthoni beteggondozásba, idősotthoni ellátásba, fogyatékkal élő felnőttek mozgásfejlesztésébe pillanthatott be. A tapasztalatokat megosztva a rendi elöljárók úgy döntöttek, ezt a Nagyboldogasszony házban is meghonosítanák. Így került sor idén februárban a piliscsabai bevezető képzésre.
„Számomra ez a képzés azért is annyira izgalmas, mert egy olyan egyházi ápolási otthonról van szó, amelynek munkaközössége most újraszervezi az életét. A vezetőségváltást követően szemléletváltás vette kezdetét, fontos számukra az az emberkép és az az ápolási megközelítés, amit, szerintem, magatartásban a kinesztetika át tud adni. Itt nem csak személyek, hanem egy intézmény akar tanulni személetet, magatartást, és ez lelkesít engem az együttműködésben.”

A képzés lejártával Csíki Cristina tapasztalatait összegezve elmondta: „Mindenkiben változás történt, és biztos, hogy akik a képzésen részt vettek, mostantól másként végzik a munkájukat. Én azt javasoltam mindenkinek: találd meg a cinkosaidat, akikkel tudsz együtt kutatni, akikkel meg tudod osztani megtapasztalásaidat, sikereidet, mert a lelkesedés, az új tapasztalatok beépítése akkor tud megtörténni, ha ezt minden nap táplálod. Ha egyedül vagy, lehet, hogy elbizonytalanodsz, de ha van, akivel a kételyeidet megosztani, az a fejlődés felé vezet.”

Márton András a piliscsabai intézményben szerzett benyomások alapján úgy fogalmazott, hogy „látszik, ez egy jót akaró közösség, mely nyitott a minőségi fejlődésre. Sokunk tapasztalata és meggyőződése, hogy az ápolás nem arról szól, hogy mindenki tisztába van téve és jól van lakva, hanem annak támogatása, hogy saját életfolyamatait maga tudja végezni. Ez a szubjektíven megtapasztalt életminőségnek az alapja, és ez mind mozgásfüggő. Mozgáskompetencia-függő, hogy meg tudom-e tapasztalni saját hatékonyságomat, az is, hogy kapcsolódni tudok másokhoz, hogy ráhatással tudok lenni arra, ami velem történik, és az is, hogy látom értelmét reggel felkelni az ágyból.”

Egy hét alatt két csoportban harminckét személy vett részt bevezető képzésen, tehát a munkatársak java része. Az intézményvezető, Kóder György igazgató jelezte azt is, fontos volna számára, hogy az irodai alkalmazottak is megismerjék az egészségmegóvást és fejlődést célzó lehetőséget. Számukra is lehetőséget keresnek a tanulásra, azért is, mert Márton András szerint „nem lehet egy szemléletet képviselni, ha nem együtt hordozzuk a közös jövőképet, a kitűzött minőséget.”
Az ápolásban résztvevők számára haladó képzés lesz márciusban, majd trénerképzést is terveznek az intézményben. Mi több, felmerült annak a vágya, hogy az idősek otthona tudásátadó bázissá váljon, saját képzési kapacitást építenének fel, arra törekszenek, hogy munkatársaik között legyenek olyanok, akik kinesztetika-oktatóként adják tovább az ismereteket.

Balázs Katalin