Volt hajdanán egy kislány, aki azt látta, édesanyjának a munkája abból áll, hogy másokon segítsen. Többször elkísérte beteg emberek otthonába, és azt tapasztalta, édesanyja biztatására az ágyban fekvők egyre nagyobb önállóságra tesznek szert: elkezdenek enni, megfordulni az ágyban, sőt, felállni és járni is. Úgy tűnt, mintha édesanyja kezében valódi varázsvessző lenne. A kislány felnőtt, tehetségesen rajzolt és könnyen szót értett a gyerekekkel. Tanítónő lett, és úgy döntött, megismerteti tanítványaival ezt a varázslatot. Megkérte édesanyját, hogy tartson különleges órát a csíkszeredai Liviu Rebreanu iskolában. Igen ám, de még a varázsló sem mehet felkészületlenül, pláne nem üres kézzel. Az édesanya meseíráshoz látott, így született meg a Kinayi kalandjai az érzékelés világában, hozzá pedig lánya csodaszép képeket rajzolt, így formás kis mesekönyv kerekedett kettejük munkájából.

Május 9-én így érkezett Csíki Rebeka tanítónő, és édesanyja, Csíki Cristina a csíkszeredai Liviu Rebreanu iskolába, ahol Rebeka munkatársa Natea Steluța várta őket. A Step by Step másodikos gyermekei Kinayi kalandjainak részeseivé váltak, miközben az érzékszerveiken keresztül fedezték fel a világot. Sorban ragyogtak fel a szemek, amikor kiderült, hogy mekkora jelentősége van a mozgásnak. Mennyivel többet látnak a világból, ha forgatják szemgolyóikat, elfordítják a fejüket, vagy akár lépnek is párat, hogy messzebbre nézhessenek. De a mozgással minden érzékszervük hatékonyságát növelhetik, a szaglásnak jó barátja a szimatolás, a tapintás is sokatmondóbb, ha nem egypontos érintésre korlátozódik, a nyelvükre helyezett cukorka zamata pedig akkor érezhető igazán, ha vándorútra indul a szájüregben.

A diákok arról is tudomást szerezhettek, hogy eggyel több érzékszervük van, mint amennyiről eddig sejtésük volt, mert valami csoda folytán behunyt szemmel is érzik, hol van a kezük, lábuk, képesek megfeszíteni, ellazítani izmaikat, és azt is pontosan meg tudják határozni, mi feszült, mi lazult. Kinayi történetében volt egy jó tündér, akinek varázspálcája azt jelképezte, hogy mindannyiunk kezében ott a képesség: az érzékelés fejlesztése mozgással bővíti a világunkat. Cristina elárulta a titkot: nekünk, mindannyiunknak van egy varázsvesszők, mellyel érzékelhetjük az egész világot… Minél többet mozgunk, annál tágasabb lesz a mi világunk.

A varázspálcás kisiskolások nagyon szerették a kalandozást, ez abból is kiderült, hogy a foglalkozás végén mindenáron meg akarták ajándékozni Cristinát. Tanítójuktól kértek erre engedélyt, és leleményesen kitalálták, mi legyen a szuvenír. A tízóraira kapott tejet ajánlotta fel egy diák, és küldöttség adta át hálából az élményért, Kinayiért és a varázspálcaosztásért, a kísérletezgetés lehetőségért, amit otthon folytatni szeretnének.

Cristina és Rebeka újabb varázsolásra készül: szeretnék kiadni a mesekönyvet, hogy más gyerekeknek is lehetőségük legyen kalandozni az érzékelés világában, megtalálják, és sikerrel használják varázspálcájukat.

Balázs Katalin

A Kinaesthetics Romania Egyesület 2024-ben is aktív és sokrétű tevékenységet végzett Románia-szerte, valamint nemzetközi szinten is. Az év során összesen tizennyolc képzést szerveztünk, amelyeken kétszázötvenkét résztvevő vett részt. A képzések különböző helyszíneken valósultak meg: Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, valamint határon túl, Veresegyházon (Magyarország) és Chișinăuban (Moldova). A résztvevők az egészségügy, a szociális ellátás, valamint a közoktatás különböző szektoraiból érkeztek, a képzések során pedig lehetőségük nyílt a kinesztetika alapelveinek és gyakorlati alkalmazásainak mélyebb megismerésére. A visszajelzések alapján a résztvevők elköteleződtek a szemlélet további megismerése mellett, így nagy az érdeklődés a haladó szintű képzések iránt is.

Az év során tovább folytatódott a trénerképzés is, amely a Kinaesthetics szakmai utánpótlását biztosítja. Áprilisban kilenc új trénerkollégát avathattunk. A képzések során az elméleti tananyag mellett nagy hangsúlyt fektettünk a gyakorlati tapasztalatszerzésre, valamint a trénerek szerepének tudatosítására a tanulási folyamatok támogatásában. A trénerképzések nemcsak szakmai fejlődést biztosítanak, hanem közösségépítő erejük is jelentős, hiszen az új trénerek bekapcsolódása erősíti és frissíti a romániai hálózatot.

Az új trénerek képzése mellett a már tapasztaltabb trénereknek is szerveztünk továbbképzést, aminek keretén belül a képzések és műhelymunkák módszertani hátterével ismerkedhettek meg mélyrehatóbban a résztvevők.

A képzési tevékenységeken túl az év során nagy hangsúlyt fektettünk a trénerek közötti kapcsolattartásra és szakmai fejlődésük támogatására. Nyolc regionális szakmai találkozót szerveztünk, amelyek Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen zajlottak. Ezeken a találkozókon lehetőség nyílt közös gondolkodásra, aktuális szakmai kérdések megbeszélésére és a mindennapi gyakorlati tapasztalatok feldolgozására. A találkozók egyik fontos fókuszpontja volt a mozgásminőség és a tanulási folyamatok elemzése különböző helyzetekben, amelyek a trénerek munkája során új megvilágításba helyeztek egy-egy nehéz helyzetet vagy dilemmát.

Külön kiemelendő a Gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősek Otthona, ahol az év során heti rendszerességgel mozgáskompetencia-fejlesztő műhelyeket tartottak trénereink. Ezek a műhelyek a bentlakók aktív részvételével zajlottak, és lehetőséget teremtettek arra, hogy az idősek tudatosan foglalkozzanak saját mozgáslehetőségeikkel, növelve ezzel önállóságukat és életminőségüket. A foglalkozások a gondozók és trénerek szoros együttműködésében zajlottak, ezzel is példát mutatva a multidiszciplináris együttműködésre.

Az Egyesület tevékenysége 2024-ben nemcsak képzések és szakmai műhelyek formájában volt jelen, hanem számos információs és bemutató eseményen keresztül is, amelyek célzottan szóltak különböző célcsoportoknak. Összesen tíz ilyen eseményt szerveztünk időscsoportok, kórházi segédápolók, közösségi és iskolai asszisztensek számára. Ezeken az alkalmakon a résztvevők betekintést nyerhettek a kinesztetika alapgondolataiba, és személyes tapasztalatokon keresztül ismerkedhettek meg annak lehetőségeivel a saját munkaterületükön.

A szakmai események sorából kiemelkedik a nyáron megrendezett trénertalálkozó is, amelyre Gyergyóremetén került sor. A kétnapos együttlét során tíz tréner vett részt, és olyan témákat dolgoztak fel közösen, mint a mozgáslehetőségek, az egyensúly és súlyleterhelés kérdései, illetve a tanulási szakaszok elemzése. A találkozó nemcsak szakmai fejlődést szolgált, hanem erősítette a közösségi összetartozást is, amely elengedhetetlen az Egyesület jövőbeli működéséhez.

A 2024-es év egyértelműen a közösségi megerősödés, a területi bővülés és a szakmai fejlődés éve volt. A képzések és programok révén egyre több intézmény és szakember ismerkedik meg a kinesztetika szemléletével, és egyre többen érzik úgy, hogy ez a tudás hozzáad az általuk végzett gondozói, nevelői vagy támogató munkához.

Ezúton is köszönetet mondunk a Bethlen Gábor Alapnak és a Magyar Kormánynak, amely 2024-ben támogatta a Kinaesthetics Romania Egyesület működését. A támogatás lehetővé tette, hogy képzési, fejlesztési és közösségépítő tevékenységeink stabil szakmai és infrastrukturális háttérrel valósuljanak meg.

Támogatási összeg: 1.200.000 Forint
Pályázat időtartama: 2024.03.15 – 2025.06.30
Pályázati azonosító: ENP-KP-1-2024/1-001019-VAL

Piliscsabáról tért haza nemrég két kinesztetika-tréner, Márton András és Csíki Cristina. A trénerpáros harminckét személy számára tartott bevezető képzést a Nagyboldogasszony házban, melynek alapítója és fenntartója egy női szerzetesrend, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja. Az idősek otthonának munkaközösségéből a tudásgyarapításon részt vett szakápoló és szociális asszisztens, mentálhigiénés szakember és lelkigondozó, gyógytornász, szervezetfejlesztők és a fenntartó rend szerzetese is.

A Gyulafehérvári Caritas munkatársait egyre gyakrabban hívják Magyarországra kinesztetika-képzést tartani. A háttérben személyes kapcsolatok, megkeresések húzódnak, tény viszont, hogy egyre többen tudomást szereznek a lehetőségről. „Én azért örvendek ennek, mert számomra fontos, hogy ez a tudás, ez a tudomány, ami nyelvterülethez, nyelvi kultúrához is kötött, magyarul is tudjon élni és fejlődni” – fogalmazott Márton András.

Az intézmény szervezetfejlesztőjével való korábbi találkozás képezte az együttműködés kezdetét. Márton András a Gyulafehérvári Caritas idősápolási intézményeiben alkalmazott gondozási-ápolási szemléletről beszélt Bíró Szilveszter és Török Dénes szervezetfejlesztőknek és mentálhigiénés szakembereknek. Így került sor egy erdélyi, gyergyószentmiklósi látogatásra, a piliscsabai csapat az otthoni beteggondozásba, idősotthoni ellátásba, fogyatékkal élő felnőttek mozgásfejlesztésébe pillanthatott be. A tapasztalatokat megosztva a rendi elöljárók úgy döntöttek, ezt a Nagyboldogasszony házban is meghonosítanák. Így került sor idén februárban a piliscsabai bevezető képzésre.
„Számomra ez a képzés azért is annyira izgalmas, mert egy olyan egyházi ápolási otthonról van szó, amelynek munkaközössége most újraszervezi az életét. A vezetőségváltást követően szemléletváltás vette kezdetét, fontos számukra az az emberkép és az az ápolási megközelítés, amit, szerintem, magatartásban a kinesztetika át tud adni. Itt nem csak személyek, hanem egy intézmény akar tanulni személetet, magatartást, és ez lelkesít engem az együttműködésben.”

A képzés lejártával Csíki Cristina tapasztalatait összegezve elmondta: „Mindenkiben változás történt, és biztos, hogy akik a képzésen részt vettek, mostantól másként végzik a munkájukat. Én azt javasoltam mindenkinek: találd meg a cinkosaidat, akikkel tudsz együtt kutatni, akikkel meg tudod osztani megtapasztalásaidat, sikereidet, mert a lelkesedés, az új tapasztalatok beépítése akkor tud megtörténni, ha ezt minden nap táplálod. Ha egyedül vagy, lehet, hogy elbizonytalanodsz, de ha van, akivel a kételyeidet megosztani, az a fejlődés felé vezet.”

Márton András a piliscsabai intézményben szerzett benyomások alapján úgy fogalmazott, hogy „látszik, ez egy jót akaró közösség, mely nyitott a minőségi fejlődésre. Sokunk tapasztalata és meggyőződése, hogy az ápolás nem arról szól, hogy mindenki tisztába van téve és jól van lakva, hanem annak támogatása, hogy saját életfolyamatait maga tudja végezni. Ez a szubjektíven megtapasztalt életminőségnek az alapja, és ez mind mozgásfüggő. Mozgáskompetencia-függő, hogy meg tudom-e tapasztalni saját hatékonyságomat, az is, hogy kapcsolódni tudok másokhoz, hogy ráhatással tudok lenni arra, ami velem történik, és az is, hogy látom értelmét reggel felkelni az ágyból.”

Egy hét alatt két csoportban harminckét személy vett részt bevezető képzésen, tehát a munkatársak java része. Az intézményvezető, Kóder György igazgató jelezte azt is, fontos volna számára, hogy az irodai alkalmazottak is megismerjék az egészségmegóvást és fejlődést célzó lehetőséget. Számukra is lehetőséget keresnek a tanulásra, azért is, mert Márton András szerint „nem lehet egy szemléletet képviselni, ha nem együtt hordozzuk a közös jövőképet, a kitűzött minőséget.”
Az ápolásban résztvevők számára haladó képzés lesz márciusban, majd trénerképzést is terveznek az intézményben. Mi több, felmerült annak a vágya, hogy az idősek otthona tudásátadó bázissá váljon, saját képzési kapacitást építenének fel, arra törekszenek, hogy munkatársaik között legyenek olyanok, akik kinesztetika-oktatóként adják tovább az ismereteket.

Balázs Katalin