„A testem egy hegedű, és ahhoz hogy meghalljam a zenéjét, oda kell figyeljek minden apró kis jelzésére” – ezzel a hasonlattal fogalmazta meg felismeréseit egy betegápoló, aki részt vett a Kisinyovban november 5–8. között szervezett kinesztetika bevezető képzésen.
A Moldova köztársasági ápolok számára nem ismeretlen a kinesztetika, így igényt formáltak arra, hogy képzésben lehessen részük. A „szomszédból”, a Kinesztetika Románia szakmai szervezettől hívtak trénereket, így Csíki Cristina és Sebestyén Lázár oszthatta meg tudását tizennégy személlyel, akik intézményi és otthoni beteggondozásban dolgoznak.
Nyitottsággal, érdeklődéssel fogadták a trénereket, alkalmi fordítók segítségével küzdötték le a nyelvi különbözőségeket, tanulni akartak, hisz többen úgy érkeztek a képzésre, hogy visszatérve családban, munkaközösségben továbbadják a tudást. Aztán a négy nap elteltével azt is elmondták, szeretnének haladó-, trénerképzésen is részt venni. Edward Lucaci, a Moldovai Caritas igazgatója is jelezte, a résztvevők lelkesedéséből ítélve úgy látja, ez egy hosszú távú együttműködés kezdete, sőt a képzési lehetőséget ki kellene terjeszteni az ország más régióira is.
A képzés során egymást követték a felismerések, a keresztény beteggondozás gyakorlói értékelték ezt a „módszert, mely szelíd és emberséges, a beteghez gyengédséggel, szeretettel viszonyul.” „Hazamegyek, elmondom a szüleimnek, hogy vegyék észre, mennyi jóból alkotott meg Isten, olyan csodálatos testet adott, amely tele van lehetőségekkel, mert a valóság nem olyan sötét, amilyennek látják.”
Reveláció volt az is, hogy nincs olyan ember, aki valamilyen mozgást ne tudna végezni, mert ha szuszog, ha a fejét megmozdítja, az is mozgás. A hiányosságok voltak eddig a fókuszban, de mostantól szemléletváltást ígértek a résztvevők. Egyikük így fogalmazott: „Kíváncsi vagyok, ha visszamegyek a beteghez, észreveszem-e, mi az, amit tud. Mert eddig csak a betegségét láttam, a képességeit nem.”
„Hallgasd meg a tested, légy barátságban vele!” – javasolta tapasztalatai alapján az egyik résztvevő, és volt, aki már második nap gyakorlatba ültette a tanultakat. Meg is lepte a képzőket, amikor beszámolt erről: autóbusszal közelítette meg a képzés helyszínét, és véletlenül egy megállóval korábban szállt le. Órájára nézve látta, késésben van, és a tanultak alapján döntést hozott: „az idő-tér-erőfeszítés hármasából szűkebbre veszem a belső időt, tehát sietek, a karjaimat magam mellett tartom, rövideket lépek, kis teret használok, és ezek mellett nagy erőfeszítésre lesz szükségem, hogy időben érkezzek.” A résztvevő nem késett el, a trénerek pedig örömmel nyugtázták, hogy tanítványuk már be is építette napi mozgásába a tanultakat, felismerte, hogy eldöntheti, mit tesz, és élt ezzel a szabadsággal.
Kisinyovban a novemberi képzésen 35 év felettiek képezték az alsó korhatárt. Ők azok, akik ott maradtak a falvakban, munkaképesek, és gondjukat viselik az időseknek.
Ők azokon az embereken segítenek, akik létre hozták azt a világot, amelyben mindannyian élünk.