Egy óvónőtől indult a kezdeményezés. Csoportjában járó gyerek édesanyja lelkendezett, hogy számára milyen jó ez a kinesztetika. Elmondta, annyira megtetszett, hogy már eljutott a trénerképzésig, az is lehet, egyszer ő is oktatni fogja, mert erről a mozgásérzékelés tudományáról tudnia kell az időseket, betegeket gondozóknak, de legalább annyira azoknak is, akik napjaik nagy részét gyerekekkel töltik.
Ébredt a kíváncsiság, és lett alkalom is arra, hogy november 23-án a Pitypang óvodában gyergyói óvónők gyűljenek össze egy bemutatóra, a Kinesztetika-szemlélet ismertetésére. Kassay Noémi és Csiki Cristina tréner segített abban, hogy megtapasztalják, eggyel több érzékszervük van, mint ahányról mostanáig tudtak. Olyan „érzékelőrendszer”, amely többek között érzékeli az izomfeszültséget. Az érzékelés mellé ha észlelés is társul, akkor az ember képes ráirányítani a figyelmét, hogy testében hol és mekkora feszültséget hordoz. És mihelyt felismerte, hogy indokolatlanul nagy valahol a feszültség, képes azt leépíteni, lebontani. Mert ha nem építi le, akkor átveheti az, aki vele kapcsolatba kerül.
Párban megtapasztalhatták azt is a résztvevők, milyen, ha vezetik őket, akár olyan ritmusban, ami már kényelmetlen, vagy milyen az, amikor leültetik, anélkül, hogy ebben lenne együttműködés, egymásra hangolódás. Mert a gyermeket is le lehet ültetni, megcsináltatni vele valamit felnőttként, lehet kiszolgáltatott helyzetbe hozni, de lehet partneri az együttműködés, amikor abban támogatom a gyereket, hogy járjon, leüljön…
Felmerült a kérdés: hogyan viszonyulok a gyerekhez? Mi, felnőttek azt gondoljuk, én vagyok a felnőtt, aki tudom, mi a jó, de hol van az odafigyelés ráhangolódás, az együttműködés, az önállóságra nevelés?” – idézett fel az alkalomból Kassay Noémi.
A trénerek elmondták, szeretnék ezt a személetet gyerekekkel dolgozó szakemberekhez szélesebb körben eljuttatni, mert a kinesztetika az ápolásban már ismertséget szerzett, de legalább annyi haszna van a kinesztetikának a nevelésben is. Mert mindazt, amit megtanul a gyerek, a másik személlyel való interakcióból tanulja meg, és ezért nem mindegy annak a minősége.
„Én a régi rendszerből jövök. Engemet úgy neveltek, hogy ezt meg kell csinálni és pont. Nem kerestük a lehetőségeket. Nagymama volt, aki megkérdezte, mit ennél, de senki más nem. Az iskolában is megmondták, mit kell csinálni, végrehajtod, és az, hogy te belül szakadsz-e szét, nem számított. A kinesztetikában én annak lehetőségét látom, hogy létezik változatosság. Lehet így is, úgy is, és nem egy rossz, egy jó létezik. De amíg én nem élem meg a változatosságot, addig nincs, ahogy a gyermeknek sokféle alternatívát kínáljak” – fogalmazott Csiki Cristina, Kassay Noémi pedig felhívta a figyelmet: kiskorában a gyerek a változatosságra törekszik… amíg mi ki nem neveljük belőle.
Ízelítőt kaptak az óvónők, a sokféle lehetőség közül például arra, hogy tovább fejlesszék ismereteiket a mozgásérzékelés területén a minőségibb élet és példamutatás érdekében. További képzésekre, bemutatókra is lesz lehetőség, ha igény mutatkozik rá.
Balázs Katalin
