Több képzési lehetőséget is megteremtett alkalmazottai számára a Gyergyószentmiklósi Városi Kórház. Az egészségügyi intézmény orvosai a Gyulafehérvári Caritas által tartott 20 órás kommunikációs képzésben vettek részt, az ápolók, segédápolók pedig a kinesztetika alapjaival ismerkedhettek két csoportban. A képzési alkalmakat követően a két tréner, Csiki Cristina és Sebestyén Lázár beszámolt a kórház vezetőségének, illetve nyilvánosan is megosztották véleményüket.
„Nagyon megörvendtem, hogy a gyergyói kórház kinesztetika-képzésre küldi alkalmazottjait. Nálam is jobban örvendett az a csapat, amely fogyatékkal élőként vesz részt kinesztetika-szemléletű mozgásfejlesztésben a Gyulafehérvári Caritasnál. Nekik sok rossz tapasztalatuk volt számos kórházban, hogy az ápolók nem tudják, a beteget hogyan kell mozgatni, hogy abból ne származzon fájdalom, sérülés. És örvendtek az ápolók, segédápolók is, mert elmondták, tényleg szakad le a hátuk az emeléstől, a beteget mozgatni kell, kiültetni vécészékre, elvinni röntgenre, és nem mindig van segítség, akivel együtt lehet emelni. Azt remélték, ha a kórház nem is vásárol emelőszerkezeteket, ők megtanulják úgy mozgatni a betegeket, hogy ne rokkanjanak bele” – fogalmazott Csíki Cristina kinesztetika-tréner.
Két csoportban közel harminc főnővér, asszisztens, segédápoló és takarítószemélyzet együtt vett részt a 20 órás bevezető kinesztetika-képzésen.
„A képzés elején többször feltettük a kérdést Lázárral: azok a résztvevők, akik sok éve vannak a rendszerben, és beléjük égett a mozdulatsor, ahogy a beteget ide-oda helyezik, képesek lesznek-e új mozgásra váltani? A képzés elején azt is hallottuk a résztvevőktől, hogy csak a beteg a fontos hogy neki legyen jó, aztán fokozatosan történt meg a szemléletváltás, egyre hangosabb lett az a gondolat, hogy szabad számítson az ápoló is. Szabad magára figyeljen. Szabad olyan változatot keressen, melyben ő nem sérül.”
A trénerek elmondták, a résztvevők eszközöket találtak ahhoz, hogy merjenek megállni, érzékelni, mi zajlik a testükben, és olyan változatokat keresni a beteg mozgatásakor, mely az ő egészségüket sem károsítja.
Sokak számára szemléletváltás volt az is, hogy az ápoltnak a képességeit is számba vegyék, ne csak a betegségeit. A bénult betegnek valóban le van a jobb oldala bénulva, de a bal oldala ép és egészséges. A félig egészséges embert lehet önállóságra nevelni, szabad részt vennie a mozgásban, így az ápoló a kiszolgáló szerepből átléphetek a támogatóéba.
A 20 órás képzés lezártával a résztvevők elmondták, az új tapasztalatokat hogyan tudják munkájukban hasznosítani, a trénerek is számot vettek. Sebestyén Lázár így fogalmazott: „Számomra egyik legnagyobb hozadéka ennek a képzéssorozatnak az az öröm volt, hogy a kórház alkalmat ad a nehéz ápolói munkát végzőknek megtanulni ugyanazt a munkát kisebb erőfeszítéssel elvégezni olyan módon, hogy az ápolt betegek elégedettebbek és magasabb önállósággal távoznak, mint az eddig lehetséges lett volna. Az intézmény pedig, kevésbé kimerült, kevesebb betegnapot igénylő személyzettel láthatja el a Gyergyói-medencében a betegápolás nemes hivatását mindnyájunk javára.”
Csiki Cristina összegzésként elmondta: „Sokkal könnyebb lenne a kórházi lét, beleértve ebbe orvost, ápolót, beteget és hozzátartozót, ha kinesztetikában továbbképzett szakemberek lennének ott. Ennek hasznát már visszaigazolták más erdélyi kórházból is. A képzésre jelentkező egyik ápoló elmondta, azért szeretne kinesztetikáról többet tudni, mert a mellette dolgozó munkatárs olyan új módszerrel ápol, kinesztetikát emlegetve, amitől nem fárad ki annyira, nem folyik róla a víz, és rég nem kellett betegszabadságra mennie. És van visszajelzés arra is, hogy az illető kórház vezetősége munkatársak alkalmazásakor nagyobb esélyt ad annak a jelentkezőnek, akinek van kinesztetika képzettsége. Erre az útra léphet a gyergyói kórház is, hiszen a trénerek és vezetőség beszélgetésén elhangzott, további bevezető képzésekre és továbbképzésekre is van lehetőség.
Balázs Katalin
