Adott a helyzet: az ágyban fekvő beteg lecsúszott éjszaka a párnájáról, az ágy végénél találja reggel az ápoló összekucorodva. Vissza kellene kerüljön feje a párnára, háton feküdjön kinyújtott lábakkal. Mi a teendő? – ez volt az első feladat azon a képzésen, ahol a tananyagot nem az előadók diktálják le, hanem megtapasztalás szüli a felismerést: hogyan lehet a beteget önállóságra nevelni, és ebben hogyan segít az ápoló anélkül, hogy derék- és nyakfájóssá válna. Mert az ápolás nem egyenlő az emeléssel – ebben hisznek a mozgáskompetencia-fejlesztő trénerek, és ezt meg is osztották a képzés első napján, szeptember 14-én.
A Gyergyószentmiklósi Városi Kórház kezdeményezett együttműködést a Gyulafehérvári Caritassal, kérve az alkalmazottak számára olyan képzések megtartását, amelyek által minőségibb ellátást tudnak nyújtani a betegek számára. Ezek egyike a Kinesztetika-képzés, ápolók, segédápolók és takarítók részvételével, két csoportban.
A kórház különböző osztályairól érkezők sorban mondták el, miért vállalták az új ismeretszerzést:
„Szeretnék tanulni, hogy elkerüljem a sérüléseket. Sok idős emberrel dolgozom a ditrói kórházban.”
„Azért jöttem, hogy legyen könnyebb segíteni… és fáj egy ideje a derekam is, azt keresem, hogy tudnék kíméletesebb lenni magammal, másokkal.”
„A szülészet-nőgyógyászaton dolgozom, bent vagyunk a műtőben is császármetszéskor. Érdekel a Kinesztetika, bár még csak betűzni tudom a nevét.”
Van, aki még csak betűzni tudja a Kinesztetika nevét, másnak a mozgáskompetencia-fejlesztés már ismert fogalom:
„Személyi gondozó képzésen találkoztam a kinesztetikával, jó volt, de rég volt. Szeretném frissíteni a tudást, mert az intenzív osztályon kell a kinesztetika”.
Ők együtt, Csiki Cristina és Sebestyén Lázár irányításával tapasztalják meg, saját testükben, milyen lehetőségei vannak, hogy egészségüket megőrizve a rájuk bízottaknak jobb életminőséget kínáljanak, az önállóság lehetőségét támogatva.
A képzés 20 órát tart – négy alkalommal 5–5 órát –, ez a Kinesztetika bevezető része, melyet majd a haladó és tréneri képzés követhet. Aki ebben részt vesz, többé már nem mosdatja, eteti, forgatja a beteget, mintha egy tárgyat mozgatna, hanem segít neki a mosakodásban, evésben, mozgásban. Támogatja, hogy amit a beteg meg tud tenni, abban biztonságot, önállóságot leljen, és ami nehézség számára, abban úgy segítsen a kórházi alkalmazott, hogy saját egészségét megőrizze.
Balázs Katalin
