Intézményvezető, betegápoló, egyetemi tanár, gazdasági szakember ül egy teremben, asztalok körül, vidáman – ez az első kép. A másodikon áll a tizenöt fős társaság, mindegyikük kezében oklevél, melyen csak a nevek különböznek. A két kép között háromnapos, igazi kreatív tanulás van Egészség a munkahelyen címmel.
Kinesztetika-szemlétet szerint ez volt az első képzés Romániában, amely a Kreatív tanulás témakörben konkrétan a munkahelyi egészségvédelmet célozta meg. A Gyulafehérvári Caritas épületében, a csíksomlyói Jakab Antal Házban, a Kinaesthetics Románia és a Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Egyesület (Kife) szervezésében Pfemeter Mária és Csíki Cristina trénerként fogadta a Magyarország különböző településeiről érkező csapattagokat. Számukra a két szervezet által pályázott Erasmus+ program tette lehetővé az új tudásszerzést és megtapasztalást.
Az augusztus 28–30-án tartott képzés bevezetőjéből kiderült, a kinesztetika, azaz mozgásérzékelés és ezáltal mozgásfejlesztés tudományához hozzátartoznak olyan szakmai területek, mint a kinesztetika az ápolásban, kinesztetika a nevelésben, illetve olyan, személyes fejlődést szolgáló kreatív tanulási lehetőségek, melyek az Egészség a munkahelyen, Életminőség idős korban nevet viselik. A munkahelyi egészségvédelem az ipari forradalom korára vezethető vissza, hiszen a gyárakban történő munkavégzés megkezdésétől kérdésként merült fel, hogyan lehet hosszú távon megtartani az alkalmazottak munkaképességét. Gazdasági érdek szülte a célt: csökkenteni a megbetegedések, a betegszabadságolások számát a produktivitás érdekében. A munkavédelem, azaz egészségvédelem azóta is egy központi kérdés, 2022-ben Romániában, ha a dolgozók betegszabadságolását összeadjuk, kiderül, egészségügyi okokból 109 669 évnyi napot voltak munkaképtelenek a munkavállalók.
A világhálón számos javaslattal találkozhat a kereső, hogyan lehet megelőzni a munkahelyi megbetegedéseket. Az általános javaslatok között szerepel, hogyan kell ülni az íróasztal mellett, a testrészek hány fokos szöget kell zárjanak egymáshoz képest, milyen jótékony hatásai vannak az asztalra helyezett levendulacsokornak stresszhelyzetben… A kinesztetika-képzésen nem ezt a listát bővítették az előadók, nem praktikákat, technikákat soroltak fel, hanem az egyéni megtapasztalások során módot teremtettek arra, hogy minden résztvevő egyéni igényei szerint rájöjjön: milyen választási lehetőségei vannak az egészségmegőrzésre a mindennapok kihívásai során. Mert a derék, a nyakfájdalom nem magától jön, tőlem függ egészségem megőrzése. Vegyük észre a lehetőségeket, és tudjunk élni velük! – hangzott el ismételten. A lehetőségek között pedig egyaránt szerepelt a munkahelyi környezet átalakítása, „testreszabása”, de a viszonyulás megváltoztatása is. Mert van, amikor a munkavégzést nem az asztallábak lefűrészelése könnyíti meg. És a legjobb pozíció is fárasztó lesz percek alatt, így a sokórás munkavégzés során sokszor kell megmozdulni is.
Gazdag volt a megtapasztalási paletta, amelyből olyan kérdésekre találtak választ, hogy hogyan működik az emberi test, hogyan tanulunk, és ez hogyan alakítja magatartásunkat. Mindenki rácsodálkozhatott, hogy az ismertnél eggyel több érzékszervvel rendelkezik, amelyik többek között abban segít, hogy behunyt szemmel is megérezze, testrészei egymáshoz képest hol helyezkednek el, hol van nagyobb feszültség az izmaiban. Kipróbálták a mozgást szűk térben, mezítláb fűben, kavicson, ingoványos talajon, a törzs fogalmát mellkasra, medencére bontották, és megtapasztalták azt is, milyen nehéz a mozgáskorlátozott helyváltoztatása. A társas megtapasztalásokból az együtt mozgás jelentett új kihívást és hozott sok nevetést, hogy aztán ismét visszatérjenek az íróasztalok mellé, és szemügyre vegyék: milyen lehetőségeik vannak a körülményeik jobbítására.
Jogos a kérdés: irodában dolgozók miért kell kavicsos talajon tapicskoljanak egy képzés során. A trénerek elmondták: a programot azért „fűszerezték” mindenféle tanulási helyzettel, mely a komfortzónán kívülre esett, hogy ha a szokatlan környezetben megtalálják a résztvevők az alkalmazkodási lehetőségeket, akkor az irodai szék, asztal mellett már nem kihívás élhetőbb életet élni.
A mozgásban gazdag három nap végén tartott beszámolókból nem maradt ki a felismerés: csökkent a nyak, derék, csípőfájdalmuk, és tudják, milyen módosításokat vezetnek be életükbe, milyen javaslatokat visznek munkatársaiknak. Ebből idézünk párat:
„Nem gondoltam volna, hogy úgy is fel lehet állni a földről, hogy közben nem jajgatok.”
„Olyan izmaim kerültek elő, melyek létezéséről eddig nem tudtam.”
„Mindennapjaimat, bármennyire is szeretem a munkámat, folyamatos feszültségben élem. Ezt kezelnem kell.”
„Arra jöttem rá, ha a munkahelyen van pisiszünet, cigiszünet, akkor kell legyen szünet arra is, hogy érzékeljem, mitől feszültem be, és lehetőséget találjak a csökkentésére.”
„Már rég tudom magamról, hogy mozogni kell. Ha van időm tíz percig nyomkodni a telefonom, van időm a mozgásra is. Ezt szeretném átadni környezetemnek is. Mert mi természeti emberek vagyunk.”
„Amikor idejöttem, és azt mondtam, gondolkodásformálást szeretnék tanulni, másokra gondoltam. Kiderült: magammal kell kezdenem.”
„A görcsösség jellemzőm. A feladat belevisz a merevségbe, s csak, ha végeztem, akkor veszem észre, hogy már fizikai fájdalmaim vannak. Ez nem magától van, tőlem származik.”
„Tudtam korábban is, hogy egészségesen szeretném végezni a munkámat. A célmeghatározással nincs bajom, a hogyan volt a kérdés. Most ehhez kaptam támpontokat.”
„Azt hittem, menő csaj vagyok, mert erőből bármit meg tudok csinálni. De minek megszakadni?”
„Az idősekkel való munkámban nem akarok szolgáltató lenni, aki etet, ültet, mozgat. Ha megengedik, próbálok segíteni nekik a mozgásukban.”
„Számos segédeszközt vásároltunk az otthonban, hogy könnyítsük az idősek mozgatását. Most az következik, hogy az ellátottakat is bevonjuk a mozgásba.”
„Nem kell rossznak nevezni a gyermeket, ha nem tud egy helyben maradni. Nincs rossz mozgás, mozgás van.”
„Közérzet- és életminőség-javítás ennek a neve.”
Az oktatókról is megosztották véleményüket: „amit szóban elmondtak, egyezett a gyakorlattal.” „Hiteles oktatók, szakmai tudás, jó hangulat” – így jellemezték a kreatív tanulási környezetet, melynek élményeit hazaviszik, és ígérték, hogy életükbe beépítik.
A képzés az Erasmus+ programban, a 2022-2-HU01-KA122-ADU-000097271 projekt keretein belül valósult meg.
Balázs Katalin
