A sepsiszentgyörgyi Egészségügyi Technikum diákjai számára tartott kinesztetika-bemutatót Csiki Cristina és Jakabos Adél kinesztetika-tréner. A mozgáskompetencia-fejlesztés megízlelésére április 25-én került sor.
A technikum másod- és harmadéves diákjainak arról beszéltek a trénerek, hogy, mi is a kinesztetika, a mozgás milyen szempontok szerint tanulmányozható. Beszámolójában Jakabos Adél elmondta: „Figyeltük, és kicsit belekóstoltunk egyéni és páros mozgásokban, hogy milyen kompetenciákra lehet szükségünk különböző mozgásszekvenciák megszervezéséhez. Téma volt az önállóságra való nevelés. Kérdésként vizsgáltuk, hogy mi, mint tanulási környezet, a segíteni akarásunkkal a több vagy éppen a kevesebb lehetőség irányába segítjük-e az érintett személyt – a diákok esetében hangsúlyosabban a beteg páciensre gondolva. Egy másik fontos szempont volt a betegekkel kapcsolatban az erőfeszítés csökkentése az ápoló részéről, illetve egy nem elhanyagolandó téma az érintés minősége. Hogyan lehet a segítség hatékony és tiszteletteljes, és ennek mi köze van az erőfeszítés mértékéhez? Az érintés, bármi is vele a szándékom, már kommunikáció. Hogyan tudom érzékelni a másik személy izomfeszültségét és együttműködésre biztatni őt, vagy az idő szűke és egyéb tényezők miatt ezt figyelmen kívül hagyom, és, bár nagyobb erőfeszítéssel, de kivitelezem a feltett szándékomat?”
Lehetőség a fejlődésre és tanulásra – ezt emelte ki Csiki Cristina: „A Kinesztetika abból indul ki, hogy az ápolt személyek tevékenységeiben, például felülésben, evésben, felállásban való támogatása akkor hatékony, ha messzemenően figyelembe veszi a támogatott meglévő mozgáslehetőségeit, segít megtartani és bővíteni mozgáskompetenciáját. Az önállóság és hatékonyság támogatása, illetve az érintés és mozgásalapú kapcsolat fogalomegyüttese képezte a bemutató alapját. Az érintés és a mozgások egyaránt fontosak a kommunikációban, hiszen segítenek a kapcsolat kiépítésében és megerősítésében. Ahogyan támogatom az ápolt személyt, lehetőséget ad a fejlődésre és a tanulásra. Az önállóság és a hatékonyság fejlesztése érdekében fontos, hogy biztosítsunk számára lehetőséget a fejlődésre és a tanulásra.”
Amint a trénerek elmondták, érdekes volt egy-egy felismerés kapcsán a tanárok és diákok rácsodálkozását látni. „Reméljük, hogy sikerült megmutatni, van lehetőség személyes mozgásunk megismerésére, fejlesztésére, és ezáltal mások segítésére úgy, hogy a hétköznapi kihívások ne a saját egészségünk kárára legyenek, hanem egészségünk megőrzése mellett hatékony, az önállóság növelését megcélzó segítségnyújtás legyen” – összegzett Jakabos Adél.
A bemutató alkalom, mint kiderült, egy hosszú távú együttműködés kezdete lehet. Az új szemlélet szervesen illeszkedik az egészségügyi képzés tananyagába, több lehetőséget biztosítva a jövendőbeli ápolóknak a minőségibb segítségnyújtásban.
Balázs Katalin
