Elméleti alapok
A Kinaesthetics tudományos alapjai a kibernetikában, a vezérlési folyamatokon belüli kölcsönhatások tudományágában, gyökerezik. A másodrendű kibernetika és az önszabályozás elve kiemelt módon határozzák meg azt a szemléletet, mellyel az emberi mozgás és magatartás vezérlését értelmezi.
A Kinaesthetics alapítói, F. Hatch és L Maiettanak, K.U. Smith magatartáskibernetikus tanításának hatására, az általa megfogalmazott "Feedback Control" elméletét beépítették a Kinaesthetics elméleti keretrendszerébe. Smith számos kísérletben és elméleti írásban kutatta a visszacsatolási hurkok és cirkuláris folyamatok jelentőségét az életfolyamatok értelmezésében. Felismerte a szenzomotoros feedback folyamatok jelentőségét az ember fejlődésében, tanulásában és magatartás-szabályozásában. A Kinaesthetics ezen felismerések gyakorlatba ültatését célozza meg, és eszközöket fejleszt ki a mozgáskompetencia célzott fejlesztésére.
A Kinaesthetics gondolati és kutatási szemléletét H. Maturana és F. J Varela biológusok, H.v. Foerster és számos más kutató befolyásolta életével és munkásságával egyaránt.
E hatások alatt a Kinaesthetics további elméleti keretelemeket fejlesztett ki. Ezek közül a messzemenően legkiforrottabb elem a "Kinaesthetics fogalomrendszer". Az egyéni mozgás megtapasztalható elemeinek kutatása révén jött létre, és a maga nemében egyedül álló eszköz az emberi tevékenységek eltéréseinek és minőségeinek megértésére.
A mozgáskompetencia tartós fejlődését megcélzó tanulási folyamatok jellegzetes pedagógiai és módszertani-didaktikai megközelítést követelnek. Ennek okáért a Kinaesthetics egyik további elméleti kereteleme a tanulás és tanítás kibernetikai szemléletével foglalkozik, és a Kinaesthetics curriculum alapját képezi.