Harmadik esztendeje, hogy táboroznak a kinesztetika-trénerek. Ezúttal a Borzonti Kulcsosház képezte a bázist, a házigazda, Bicsak Rita tizenegy mozgásfejlesztőt látott vendégül.
Minden évnek van témája, mindig része a programnak az elméleti tudás és évközben szerzett tapasztalat megosztása, a játékos mozgás megannyi formája, ám idén ennél többet terveztek a táborszervezők. Csíki Cristina és Balázs Katalin azt eszelte ki, hogy a jelenlévők elmeséljék egymásnak trénerségük történetét. Szóljanak arról, képekben, rajzokban, hogy mikor lettek trénerek, mi volt az első sikerélményük, ki az az ember, akinek egy gondolata ma is visszacseng fülükben, milyen fordulópontok, kihívások voltak tréneri életükben, és mire vágynak, merre szeretnének haladni?
Akkoriban…
Voltak olyan táborlakók, akik 2009-ben lettek trénerek, olyanok is, akik mindössze kétéves régiséggel rendelkeznek. Van, aki hivatásszerűen minden nap mások jobblétét segíti e szemlélet mentén, és van, aki azért jött, hogy az egykor megszerzett tudás ki ne kopjon, bármikor kéznél legyen. Más-más történetek jutottak az emberek eszébe, ezekből idézek: „Akkoriban német anyanyelvű előadók tanítottak, tolmács segített, hogy értsük, amit mondanak. Mi mentünk értük a reptérre, caritasos kabátban, kezükben lappal, rajta a nevükkel. Mert másként nem tudtuk volna elmondani, kit keresünk, kiért jöttünk. 2009. számomra egy új szemüveg, amivel lehet másra s magunkra tekinteni. Hamar jöttek a sikerélmények, úgy éreztem magam, mint egy varázsló, és azóta is úgy élem az életem, hogy az tiszta kinesztetika: elindulok keresem a lehetőségeket, megtorpanok, új utat keresek…” (András Ildikó)
„Amikor a Tréner 1-es képzés végéhez értünk, az utolsó együttlét során fogyatékos gyerekekkel voltunk együtt. Ez a kép azóta is kísér engem.” (Csiszér-Szokol Mária)
„Amikor Ili meghívott, vegyek részt a kinesztetika-képzésen, lelkesen magyarázott, de én nem értettem belőle semmit. Megkérdeztem: jó lesz nekem. Azt mondta, igen. Ez 2013-ban történt.” (Kassay Noémi)
„A képzés idején, mikor hazamentem, a gyermekeimen kísérleteztem, gyakoroltam. Jóval később derült ki, hiába magyaráztam, ők semmit nem értettek az egészből. És ezek után kellett hozzákezdenem a tanításhoz. Nagy drukkal indultam. Stefan volt a biztatóm, azt mondta, a teremben biztos, hogy én tudom a legjobban, amit megosztani szeretnék, nincs mitől félnem. Sokat adott nekem a kinesztetika, például így tanultam meg negyven évesen sízni… új mozgásforma elsajátítása volt a házi feladat, s én ma is sízek.” (Szőcs Judit)
„Nem voltak tréneri ambícióim, de kellett az ember, és vonzott a kísérletezés lehetősége. A képzés során, emlékszem, egy teljes modult töltöttem a fejen állás kikísérletezésével, egyet a döglött bogárral. Döbbenet volt, mikor rájöttem, egy minimális irányváltás elég a sikerhez.” (Pfemeter Mária)
„Segíts, hogy magam csinálhassam – ez a gondolat belém ivódott, számomra ez a kinesztetika lényege.” (Hadnagy Lívia)
„Nincs egyedi siker. Mindenben támogattuk egymást.” (Márton Klára)
„Volt egy nő a Szent Lukács Otthonban. Azt tudtuk, bénult, így kezdtük a mozgásfejlesztést. Ma otthonából jár be rendszeresen idős csoportba.” (Somorai Jerne)
„Jelenleg nem vagyok aktív tréner, de jöttem, hogy a tudás ki ne kopjon belőlem. Hiszem, érzem, hogy érdemes ezt életben tartani.” (Molnár József)
„Emlékszem, jött Sebestyén Albi, s elmondta: egyszer az ápolás minősége fontos lesz. Oscar-díj osztással ért fel a tréneri diplomaátadás. Utána sokat voltam távol, s hogy kislányom ne hiányoljon, caritasos kabáttal takarózott be. Azt mondta, ő is tréner lesz. Már van bevezető és haladó képzése.” (Csíki Cristina)
A szükséges plusz
Egy közösség, sokféle út – ennek igaza bizonyosodott be a nagy visszaemlékezés során, és e sokféleségből ízelítőt is kaphattak a trénertársak. Így próbálhattuk ki közösen a kontakttáncot vagy tervezhettünk gyermekprogramokat a hetven kisiskolással sikeresen megszervezett kinesztetika-ízelítő alapján. A kinesztetika ugyanis, mint sokan megerősítették, az élet minden területén egy pluszot ad birtokosának. Erre erősített rá Kassay Noémi, a Kinaesthetics Románia elnöke is: „Rengeteg energia, idő árán teremtették meg a szervezők ennek a tábornak a lehetőségét, és örvendek, mi ennek haszonélvezői lehettünk. Találkozhattunk egymással, trénerekként, tere volt a szakmai munkának a legkülönfélébb módokon. Csapatépítő volt, melynek során ráláthattunk egymás munkájára, a magunk tréneri létére úgy, hogy az alapot mindvégig a szempontok, elvek, a szakszerűség adta. Nagy felismerés volt számomra, hogy bárhol bármit tegyünk is, plusz számunkra, hogy kinesztetika-trénerek vagyunk, és ez valami olyan minőségibb jelenlét, amit csak a kinesztetika képes megadni. Ezt az alkalmat úgy éltem meg, mint egy új közös út kezdetét, hiszen kétségtelen, hogy mindig szükség van a megújulásra, és világosan látszott: ez a kis egyesület élni akar.”
Már elkezdődött a 2027-es tábor tervezése. A téma változik, a cél változatlan: élő trénerhálózat fenntartása, hogy tudjunk egymásról, akik egy nyelvet beszélünk, megszólíthatóak legyünk elakadások során, sikerélmények megosztása esetén.
Balázs Katalin
