A betegség jaj az elszenvedőnek, és baj a munkaadónak is. Főként annak tudatában, hogy megelőzhető az egészségvesztés, csökkenthető a betegszabadságok száma, javítható az életminőséggel együtt a teherbírás, a munkakedv is. Az ember bio-pszicho-szociális lény, mindhárom tényező hatással van egymásra, az egyénnek közvetlen beleszólása a biológiai tényezőkbe, a fizikai egészsége megtartásába van – ezt már pontosan tudja a Caritas szervezet, amely lehetőséget teremtett egy csapatnyi munkatársnak, hogy jelképes hozzájárulással részt vegyenek az Egészség a munkahelyen képzésen. Nem kezdő ebben a tizennégy Caritas-alkalmazott, mindegyikük haladó képzésre iratkozott be a november 11-13-ra. Ők képezték az első csapatot országos szinten, akik a Kreatív tanulás – Egészség a munkahelyen nevű kinesztetika-képzésben részt vehettek Csíksomlyón, a Jakab Antal Házban két tréner irányításával, Csíki Cristinával és Pfemeter Máriával.
A bevezető képzés után látta értelmét a mozgáskompetencia-fejlesztésnek a jogász, a pszichológus, a humánerőforrás-menedzser, a könyvelő… ugyanazt a trénert hallgatva, mindenki saját megtapasztalásából szűrte le, hogy mit tud tenni saját magáért. Ami közös mindannyiukban, hogy rájöttek: nem kell megvárni, amíg a mozgásszervi problémáik elhatalmasodnak, ha a mindennapi tevékenységük során figyelnek magukra, megérzik, hol növekszik az izomfeszültségük, és képesek célzottan variálni, esélyt adnak izmaiknak a a feszülésre-lazulásra, azaz a hosszú távú, sérülésmentes teherbírásra. Hétköznapi nyelven tán így írható le az, amiről több tapasztalatot szereztek a haladó képzés résztvevői. Ők ennél többről tudnának beszámolni, beszélnének az idő-tér-erőfeszítés összefüggéseiről, a párhuzamos és spirális mozgás különbségeiről, húzás-nyomásról, arról az érzékszervről, amely plusz jelzést ad a testről a szaglás, ízlelés, hallás, látás, tapintás mellett.
Külön nyelvezete van a kinesztetikának, mégsem egy idegennyelv-képzésen vettek részt a tizennégyek, hanem egy egyéni megtapasztaláson alapuló, közösséget teremtő háromnapos együttléten, melyből nem hiányzott a jókedv, a nevetés sem. A Csíki-Pfemeter trénerpáros olyan programot állított össze, amely a kihívások mellett sok sikerélményt és aha-érzést hozott. Biztos, mostantól sokuknak eszükbe jut autóvezetés közben, hogy nincs az a szűk hely, ahol a testhelyzet nem variálható, az irodai szék kényelmetlensége is üzenettel bír számukra, és tudják, a hullahopp-karika nem csak csípőriszálásra alkalmas.
A háromnapos együttlét lezártakor a diplomás csapattagok ígéretet tettek maguknak, hogy a tapasztaltak tudatában miként fognak figyelni testük jelzéseire, hogy a lényük „bio”-összetevője jobb életminőséget hozzon a lelki-szellemi életükbe, kapcsolataikba is.
Hogyan lehet másokkal is megosztani a képzésen szerzett ismereteket, a mozgásfejlesztés értelmét? – erről Péter Gergő pszichológust kérdeztük. A teljes csapatból az ifjú Caritas-munkatársnak van a legnagyobb „régisége” a kinesztetika terén, hisz már az elemi iskola elvégzése után találkozott a mozgáskompetencia-fejlesztés fogalmával. Édesanyja hármas fokozatú kinesztetika-tréner, édesapja pedig trénerképző képesítéssel is rendelkezik. „Az elején csak azt tudtam, szüleim képzésre járnak, reggeltől estig képződnek, s akkor nem veszik fel a telefont. Aztán, amikor hazaérnek, lefekszenek a földre, mozognak, néha minket is bevonnak. Ahogy növekedtünk testvéreimmel, egyre jobban beleláttam, mi is ez, főleg, amikor sportból adódóan izomlázunk vagy valamilyen sérülésünk volt, apu azzal kezdte a segítést, hogy gyertek le a földre. Később, amikor egy térdműtét után hosszabb időre korlátozott volt a mozgásom, apu segített, hogy rájöjjek, mit kezdhetek a sérült lábammal. Nagy segítség volt a felépülésben.”
Gergő ebbe az életvitelbe nőtt bele, de nem azért jelentkezett képzésre, mert szülei példája kötelezte erre. „Észrevettem, hogy én vagyok a legfiatalabb ebben a csapatban, lehet, azért keltette fel ez a lehetőség ilyen korán a figyelmem, mert volt már fogalmam, tapasztalatom róla. A bevezető képzés után többet akartam tudni, mert saját életemben tapasztaltam különbségeket. Leginkább vezetés közben szoktam figyelni, mikor feszülnek be az izmaim, hogyan tudok helyzetemen változtatni. A tanulási spirál is érdekes volt számomra, azt nem csak a mozgás során, hanem a hétköznapokban bárhol tudom használni. Munkatársakkal, idős, fogyatékkal élő személyekkel még nem volt merszem megosztani, amit itt tanultam, talán mostantól…”
Arra biztattuk Gergőt, hogy mondja el, miként osztaná meg felismeréseit akár a testvéreivel, akár az ő korosztályából bárkivel. „Öcsém még középiskolás, 7-8 órát ül az iskolapadban, ha odafigyel, ez a helyben ülés nem jár hosszú távon negatív következményekkel. Elmondanám neki azt is, hogy a telefonozáskor akár huszonhét kilós súlyként is terhelheti feje a gerincét, hátizmait… Bátyám sokat vezet, őt arra biztatnám, keressen alternatívákat a vezetésben, a hétköznapokban. Mert a kompetenciafejlesztés nem csak a mozgásról szól, kivetíthető az élet számos területére, mindenhol érdemes más megoldásokat találni.”
Gergővel ugrottunk egyet az időben, feltételezve, hogy trénerré válik, és fiatalok körében kell népszerűsítse a tanult-tapasztalt lehetőségeket. „Arról beszélnék nekik, hogy a sok kicsi összeadódik, ha most elkezdenek odafigyelni magukra, azt később megköszöni a testük.”
Balázs Katalin
