Volt hajdanán egy kislány, aki azt látta, édesanyjának a munkája abból áll, hogy másokon segítsen. Többször elkísérte beteg emberek otthonába, és azt tapasztalta, édesanyja biztatására az ágyban fekvők egyre nagyobb önállóságra tesznek szert: elkezdenek enni, megfordulni az ágyban, sőt, felállni és járni is. Úgy tűnt, mintha édesanyja kezében valódi varázsvessző lenne. A kislány felnőtt, tehetségesen rajzolt és könnyen szót értett a gyerekekkel. Tanítónő lett, és úgy döntött, megismerteti tanítványaival ezt a varázslatot. Megkérte édesanyját, hogy tartson különleges órát a csíkszeredai Liviu Rebreanu iskolában. Igen ám, de még a varázsló sem mehet felkészületlenül, pláne nem üres kézzel. Az édesanya meseíráshoz látott, így született meg a Kinayi kalandjai az érzékelés világában, hozzá pedig lánya csodaszép képeket rajzolt, így formás kis mesekönyv kerekedett kettejük munkájából.
Május 9-én így érkezett Csíki Rebeka tanítónő, és édesanyja, Csíki Cristina a csíkszeredai Liviu Rebreanu iskolába, ahol Rebeka munkatársa Natea Steluța várta őket. A Step by Step másodikos gyermekei Kinayi kalandjainak részeseivé váltak, miközben az érzékszerveiken keresztül fedezték fel a világot. Sorban ragyogtak fel a szemek, amikor kiderült, hogy mekkora jelentősége van a mozgásnak. Mennyivel többet látnak a világból, ha forgatják szemgolyóikat, elfordítják a fejüket, vagy akár lépnek is párat, hogy messzebbre nézhessenek. De a mozgással minden érzékszervük hatékonyságát növelhetik, a szaglásnak jó barátja a szimatolás, a tapintás is sokatmondóbb, ha nem egypontos érintésre korlátozódik, a nyelvükre helyezett cukorka zamata pedig akkor érezhető igazán, ha vándorútra indul a szájüregben.
A diákok arról is tudomást szerezhettek, hogy eggyel több érzékszervük van, mint amennyiről eddig sejtésük volt, mert valami csoda folytán behunyt szemmel is érzik, hol van a kezük, lábuk, képesek megfeszíteni, ellazítani izmaikat, és azt is pontosan meg tudják határozni, mi feszült, mi lazult. Kinayi történetében volt egy jó tündér, akinek varázspálcája azt jelképezte, hogy mindannyiunk kezében ott a képesség: az érzékelés fejlesztése mozgással bővíti a világunkat. Cristina elárulta a titkot: nekünk, mindannyiunknak van egy varázsvesszők, mellyel érzékelhetjük az egész világot… Minél többet mozgunk, annál tágasabb lesz a mi világunk.
A varázspálcás kisiskolások nagyon szerették a kalandozást, ez abból is kiderült, hogy a foglalkozás végén mindenáron meg akarták ajándékozni Cristinát. Tanítójuktól kértek erre engedélyt, és leleményesen kitalálták, mi legyen a szuvenír. A tízóraira kapott tejet ajánlotta fel egy diák, és küldöttség adta át hálából az élményért, Kinayiért és a varázspálcaosztásért, a kísérletezgetés lehetőségért, amit otthon folytatni szeretnének.
Cristina és Rebeka újabb varázsolásra készül: szeretnék kiadni a mesekönyvet, hogy más gyerekeknek is lehetőségük legyen kalandozni az érzékelés világában, megtalálják, és sikerrel használják varázspálcájukat.
Balázs Katalin
